tag:blogger.com,1999:blog-65892630856389535072024-03-06T13:27:54.424+05:30മോഹന് പുത്തന്ചിറ MOHAN PUTHENCHIRAstories and poemsMOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.comBlogger89125tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-27128005524209305842018-04-23T22:13:00.001+05:302018-04-23T22:27:25.715+05:30മഴപ്പെണ്കൊടി<br />
<br />
അലക്കു കഴിഞ്ഞ്<br />
ബക്കറ്റില് നിന്നും<br />
നനഞ്ഞ വസ്ത്രങ്ങള്<br />
ഒന്നൊന്നായ് പിഴിഞ്ഞെടുത്ത്<br />
അഴയില് ഉണക്കാനിട്ട്<br />
തുറന്നു കിടന്നിരുന്ന<br />
അടുക്കള വാതില്<br />
ഉള്ളില് നിന്നടച്ച്<br />
അവള് അകത്തേയ്ക്കു<br />
കയറിപ്പോയി<br />
<br />
അടുക്കളച്ചിമ്മിനിയിലൂടെ<br />
കറുത്ത മേഘങ്ങളായി<br />
അവള് പൊങ്ങിപ്പൊങ്ങിപ്പോകുന്നത്<br />
ആരെങ്കിലും കണ്ടു കാണുമോ<br />
<br />
തുള്ളിക്കൊരു കുടം പെയ്യുന്ന<br />
പെരു മഴയായി<br />
താഴോട്ടൊഴുകി വന്ന്<br />
ഉണക്കാനിട്ട വസ്ത്രങ്ങളെ<br />
അവള് വീണ്ടും നനച്ചു<br />
<br />
ഇഴകള് കുതിര്ന്നലിഞ്ഞ്<br />
വസ്ത്രങ്ങളും<br />
അഴയും അവളോടൊപ്പം<br />
ഒലിച്ചു തീര്ന്നപ്പോള്<br />
വീണ്ടും വെയില് വന്നു<br />
<br />
അപ്പോഴും<br />
പുറകില് നിന്നവളടച്ച<br />
അടുക്കള വാതില്<br />
അടഞ്ഞു തന്നെ കിടന്നു<br />
<br />
- <span style="font-size: x-small;">മാധ്യമം ചെപ്പില് പ്രസിദ്ധീകരിച്ചത്</span><br />
<span style="font-size: x-small;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiY1ZON8d-SuO6YAE-811YsYkX00QrScW7x3hUpIrqrMJ_6xWczifBO3Ipzy1UGQsVdjQmnd9ir5KGuIROAOpe3Ht187rVfWQmuFvnzFTrY06Bp_LXF6ymKKNL1UnRJ-YauM_AIzy7GMJ4/s1600/mazhappenkodi+poem.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiY1ZON8d-SuO6YAE-811YsYkX00QrScW7x3hUpIrqrMJ_6xWczifBO3Ipzy1UGQsVdjQmnd9ir5KGuIROAOpe3Ht187rVfWQmuFvnzFTrY06Bp_LXF6ymKKNL1UnRJ-YauM_AIzy7GMJ4/s320/mazhappenkodi+poem.jpg" width="320" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-82341704176740844462017-02-27T02:29:00.002+05:302017-02-27T02:31:46.085+05:30കവിത കണ്ടെത്തിയപ്പോൾ<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjN1dx3HpYWeBZsStv4tm6CrRY_n8O96Z_E714wMo2alwWYGRJhOVUm0JYKRbZepM0CTmgRIwO2H41VvsM_t-vN4JcZxkqHBsPxwaGEEEAf5S2SIUnh7phrHRYE0iKpL808unSiqv6Lwbs/s1600/lamp.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjN1dx3HpYWeBZsStv4tm6CrRY_n8O96Z_E714wMo2alwWYGRJhOVUm0JYKRbZepM0CTmgRIwO2H41VvsM_t-vN4JcZxkqHBsPxwaGEEEAf5S2SIUnh7phrHRYE0iKpL808unSiqv6Lwbs/s200/lamp.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<span style="color: red;">ആ</span>യുസ്സെത്തും വരെ<br />
എഴുതിത്തീർത്തപ്പോഴാണ്<br />
അവസാനത്തെ വരിയിൽ<br />
അയാൾ കവിത കണ്ടെത്തിയത് <br />
അവസാന ശ്വാസത്തിന്റെ<br />
അവസാനത്തെ കുതിപ്പിലായിരുന്നു<br />
അയാളപ്പോൾ<br />
ഏതു പടുതിരിക്കുമില്ലേ<br />
ഒടുവിലത്ത ഒരാളിക്കത്തൽ എന്ന്<br />
കവിത തന്നെയായിരുന്നോ<br />
അയാളുടെ സംശയം തീർത്തത്?<br />
അയാൾ കെട്ടു<br />
കവിത ഇപ്പോഴും<br />
അണയാതെ നിൽക്കുന്നുMOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-75290481144187955112017-02-05T21:24:00.000+05:302017-02-05T21:51:59.709+05:30ഇന്റര്വ്യു | Interview<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<pre class="a-b-r-La a-b-ja-Eb-Vb" style="background-color: white; font-family: "courier new", courier, monospace, arial, sans-serif; white-space: pre-wrap; word-wrap: break-word;"><span style="color: red;">പ</span><span style="font-size: 14px;">ഴകിയ ഷര്ട്ടില് മെല്ലിച്ച ശരീരം ഒട്ടിച്ച്, ഷേവു ചെയ്യാത്തതിനാല് വളര്ന്ന താടിരോമങ്ങള്ക്കിടയില് മുഖം പൊതിഞ്ഞു പിടിച്ച്, ദൈന്യതയുടെ ഗര്ത്തങ്ങളില് മിഴികളെ ഒളിപ്പിച്ച്, അയാള് മുന്നിലേയ്ക്ക് ഒരു കറുത്ത നിഴലിനെപ്പോലെ നീങ്ങി നിന്നപ്പോൾ, വര്ഷങ്ങള്ക്കു പുറകില് പൊടി പിടിച്ചു കിടന്ന ദര്പ്പണത്തിലെവിടെയോ ഇനിയും മായാതെ കിടക്കുന്ന സ്വന്തം രൂപത്തെയാണ് എനിക്ക് പൊടുന്നനെ ഓര്മ്മ വന്നത്. ഭവ്യതയ്ക്ക് വളവു വന്നതു പോലെയുള്ള അയാളുടെ ആ നില്പ്പും, വികാരങ്ങളെല്ലാം പൊലിഞ്ഞടങ്ങിയ ചിത പോലെയുള്ള പരുക്കൻ കണ്ണുകളും എനിക്കിഷ്ടപ്പെട്ടു. ഒതുക്കമുള്ളവന്, അനുസരണയുള്ളവന്, വിശ്വസിക്കാന് കൊള്ളാവുന്നവന് എന്നെല്ലാമുള്ള വിശേഷണങ്ങള് എന്റെ മനസ്സ് അവനെപ്പറ്റി ഗുണിച്ചുകൊണ്ടിരുന്നെങ്കിലും, ഒരുറപ്പിനായി ഞാന് എടുത്തു ചോദിച്ചു -
“ നിനക്കു ഞാന് തരുന്ന എന്തു പണിയും ചെയ്യാന് പറ്റുമോ?”
“ചെയ്യാം സാർ” - യാതൊരു അര്ത്ഥശങ്കയ്ക്കുമിടയില്ലാതെയാണ് അവന്റെ ഉത്തരം വന്നത്.
“എന്നു വച്ചാൽ, ഞാന് നിന്നോടൊരാളെ കൊല്ലാന് പറഞ്ഞെന്നിരിക്കുക, നീ കൊല്ലുമോടാ?”
“തീച്ചയായും കൊന്നിരിക്കും സാർ”
ചോദിക്കാന് എനിക്കു കുറച്ചു സമയം വേണ്ടി വന്നു എന്നത് നേര്. പക്ഷെ ഉത്തരം പൊടുന്നനെയാണ് അവനില് നിന്നും വന്നത്. അതെന്നെ തെല്ലൊന്നമ്പരപ്പിച്ചു. മാഫിയക്കാരും, ക്വട്ടേഷന് കാരും, പാര്ട്ടിക്കാരും, ഭീകരരും ഒക്കെ തങ്ങളുടെ കൃത്യം നടപ്പിലാക്കിയ ശേഷം നാട്ടില് നിന്നും രക്ഷപ്പെട്ടു പൊന്തുന്നത് ഇവിടേയ്ക്കാണല്ലോ. ഇനി ഇവന് വല്ലവരെയും കൊന്നിട്ടു വന്നിരിക്കുകയാണോ എന്നൊരു സന്ദേഹം പൊടുന്നനെ തലയുയര്ത്തി എന്നെ നോക്കി. ഇവന് എനിക്കു പണി തരുമോ എന്നൊരു ചോദ്യം സന്ദേഹത്തിന്റെ പുരികം വളയ്ക്കലിലുണ്ടായിരുന്നു.
ഞാന് ഒന്നു കൂടി എന്റെ ആവനാഴിയില് പരതി. “നീയെത്ര പേരെ കൊന്നിട്ടുണ്ട്. ഒന്നു കേള്ക്കട്ടെ. ഒരാളെ ഒരു പണിയ്ക്കു വയ്ക്കുമ്പോള് എക്സ്പീരിയന്സ് കൂടി നോക്കണമല്ലോ?” - നിരവധി ഇന്ത്യക്കാരെയും, പാകിസ്ഥാനികളേയും, ഫിലിപ്പിനോകളേയുമൊക്കെ ഇന്റര്വ്യൂ ചെയ്തിട്ടുള്ള, എല്ലാവരാലും ‘മുദീർ‘ (മാനേജർ) എന്നു വിളിക്കപ്പെടുന്ന ഞാന്, എന്റെ കസേരയിലേയ്ക്കൊന്ന് അമര്ന്നിരുന്നു. “എനിക്കു വീര്പ്പു മുട്ടുന്നേ” എന്നു കസേര കരഞ്ഞപ്പോള് “പോടേ” എന്നു ഞാനൊന്നാട്ടി.
അവന്റെ നെറ്റിയിലെ ഞരമ്പുകള് വലിയുന്നതും, താടിരോമങ്ങള്ക്കുള്ളില് ഒളിച്ചു നില്ക്കുന്ന മുഖം വിളറുന്നതും, ചുണ്ടുകള് വരളുന്നതും ഒന്നു കാണണമെന്നുണ്ടായിരുന്നു. പക്ഷേ അവന് എന്നെ നിരാശനാക്കി. “ഞാനെന്നെത്തന്നെയാണ് കൊന്നിട്ടുള്ളത് സാർ, പല വട്ടം” - അവന്റെ ഫിലോസഫിയില് കലക്കിയ ഉത്തരം എന്നിലെ നര്മ്മബോധത്തിലേയ്ക്ക് അടപ്പു തുറന്നു ചാടി. ഹാ..ഹ്ഹ..ഹ്ഹാ...” എന്റെ അട്ടഹാസം മുറിയെ ആലസ്യത്തില് നിന്നും ഉണര്ത്തി. എയർക്കണ്ടീഷണറിൽ നിന്നും ഒരു കുടം തണുപ്പ് അധികമായി പുറത്തു ചാടി. മേശപ്പുറത്തിരുന്ന സ്ഫടികത്തിന്റെ പേപ്പര് വെയ്റ്റിൽ എന്റെ മുഖഛായ നിറഞ്ഞു കവിഞ്ഞു. “തമാശക്കാരനാണല്ലേ. എനിക്ക് തമാശക്കാരെ വളരെ ഇഷ്ടമാ” - ഞാന് അവന്റെ മുന്നില് സവിശേഷമായതെന്ന് എനിക്കു തോന്നിക്കുന്ന എന്റെ സ്ഥിരം ഡയലോഗിന്റെ കുറച്ചു കഷണങ്ങൾ എടുത്തു വച്ചു.
എന്നാല് യാതൊരു ഭാവമാറ്റവുമില്ലാതെ കണ്ണുകളില് സ്വന്തം ജഡം തൂക്കിയിട്ട് താന് പറഞ്ഞത് സത്യമാണെന്ന് എന്നെ ബോധ്യപ്പെടുത്താന് അവന് ശ്രമിക്കുന്നതാണ് എനിക്കു കാണാന് കഴിഞ്ഞത്. ദൈന്യതയും മനസ്സിനു കുളിര്മ്മ നല്കുന്ന കാഴ്ച തന്നെയാണ് എന്ന കാര്യം എനിക്കു പലപ്പോഴും ബോധ്യപ്പെട്ടിട്ടുള്ളതാണ്. പ്രത്യേകിച്ചും, ഗള്ഫ് നാടുകളിൽ.
ഏതായാലും എനിക്കൊരാളെ ജോലിയ്ക്കു വേണം. അതിവനായാലും തരക്കേടില്ല എന്നാണ് മനസ്സു പറയുന്നത്. സ്വയം ജോലി തേടി വന്നതാണെന്നാണ് റിസപ്ഷനിസ്റ്റ് പറഞ്ഞത്. നേരാവണമെന്നില്ല. അങ്ങനെ പറയാന് ആരെങ്കിലും പറഞ്ഞു വിട്ടതാവാനും മതി. ഇനിയിപ്പോള് അതിനെപ്പറ്റിയൊന്നും തലപുകയ്ക്കേണ്ടതില്ല എന്നാണ് തോന്നുന്നത്.
ഇവനേറ്റവും കുറഞ്ഞത് എന്തു ശമ്പളം നല്കേണ്ടി വരും എന്നു ഞാനാലോചിച്ചു. ഞാന് കുഴങ്ങി. അവനെക്കൊണ്ട് ഞാന് ചെയ്യിക്കാനുദ്ദേശിക്കുന്ന ജോലികള്ക്കൊക്കെ നിലവിലുള്ള ശമ്പളമെത്രയെന്ന് എനിക്കു നന്നായറിയാം. ഇവനെ ജോലിക്കെടുത്താല് ഇടയ്ക്കിടയ്ക്ക് തലവേദനയുണ്ടാക്കുന്ന ഒന്നു രണ്ടു പേരെ പറഞ്ഞു വിടാനുള്ള അവസരവും തെളിഞ്ഞു വരുന്നുണ്ട്. അവരുടെ ജോലി കൂടി ഇവന് ചെയ്താല് രണ്ടു പേരുടെ ചിലവുകള് ചുരുക്കാം. അതും എനിക്കൊരു ക്രെഡിറ്റായിരിക്കും. മുന്നില് നില്ക്കുന്നവന് തീരെ ദുര്ബ്ബലന് ആണെന്നു തോന്നുന്നില്ലെങ്കിലും എന്തൊക്കെയോ പ്രാരാബ്ധങ്ങളില് തളയ്ക്കപ്പെട്ട്, പോരാടാനുള്ള കരുത്ത് പുറത്തെടുക്കാനാവാതെ ഒതുങ്ങിപ്പോയവനാകണം. അങ്ങിനെ ഒതുങ്ങിപ്പോയവരാകുമ്പോള് എന്തു ജോലിയും ചെയ്യുമെന്ന് എനിക്കനുഭവത്തില് നിന്നും നന്നായറിയാം. ഏതായാലും അവന്റെ ദൌര്ബല്ല്യങ്ങളുടെ ആഴം കൃത്യമായി അളക്കണം. അതിനു ശേഷമാണ് വില പേശൽ. സാധാരണ ഇത്തരം അവസ്ഥകളില് പെടുന്നവര് കൂടുതല് ബാര്ഗെയില് ചെയ്യാന് നില്ക്കാറില്ല എന്നതാണ് അനുഭവം. അതിന്റെ ലാഭവും എനിക്കു തന്നെ. പിന്നെ ഗള്ഫില് കിടന്നു നരകിക്കുന്ന പ്രവാസിക്ക് ഒരു ജോലി കൊടുക്കാന് സന്മനസ്സു കാണിച്ച ആള് എന്ന നിലയിലും എന്റെ അക്കൌണ്ടില് നിക്ഷേപങ്ങള് വീണിരിക്കും എന്ന കാര്യം കൂടി ഓർത്തപ്പോൾ എനിക്കെന്നെക്കുറിച്ച് പലപ്പോഴും തോന്നാറുള്ള മതിപ്പ് ഒന്നു കൂടി നിവർന്നു നിന്നു. ഒരു പ്രവാസി പുരസ്ക്കാരമെങ്കിലും ഒപ്പിച്ചെടുക്കണമെങ്കിൽ ഇത്തരം കാര്യങ്ങള് വേണ്ടതു തന്നെ. ദൈവം തന്നെയായിരിക്കണം ഇവനെ എന്റെ അടുത്തേക്കയച്ചു തന്നത്. ഒരു പക്ഷേ നാട്ടിൽ ഇടിഞ്ഞു പൊളിഞ്ഞു കിടന്നിരുന്ന പഴയ ദേവാലയം പുനരുദ്ധാരണം ചെയ്തതിന്റെ (അതിനുള്ളിൽ സ്വന്തം പേര് കൊത്തി വയ്പ്പിച്ചിട്ടാണെങ്കിലും) പുണ്യം കൂടിയാകാം.
“തനിക്കു നാട്ടിലാരൊക്കെയുണ്ട്?” - നേരത്തെ ഒന്നു രണ്ടു വട്ടം നീയെന്നു വിളിച്ചു പോയത് മാറ്റി വച്ച്, ആവുന്നത്ര സൌഹൃദം പുരട്ടി ഞാനാരാഞ്ഞു. അതൊരസ്ത്രമായിരുന്നു. അതേറ്റപ്പോള് അവനൊന്നു പുളയുന്നത് ഞാന് സന്തോഷത്തോടെ നോക്കി നിന്നു. വളരെ സ്നേഹത്തോടെത്തന്നെയാണ് ഞാന് ചോദ്യങ്ങള് എറിയാന് തുടങ്ങിയത്.
“എല്ലാവരുമുണ്ട് സാർ“
അതെനിക്കു തൃപ്തി തരുന്ന ഒരുത്തരമായിരുന്നില്ല. ഒരു സ്ക്രൂ തിരിക്കുന്നതു പോലെ അവന്റെ ഉള്ളിലേക്കിറങ്ങാനാവുന്നതാണ് ഒരു ഉദ്യോഗസ്ഥന്റെ കഴിവ് എന്നെനിക്കു നന്നായറിയാം. പ്രത്യേകിച്ചും ഒരിന്റര്വ്യൂ ടേബിളിന്നു പിറകിലിരിക്കുമ്പോൾ.
“എന്നു പറഞ്ഞാലായില്ലല്ലോ. കൃത്യമായിപ്പറയൂ, തന്നെ ജോലിക്കു വയ്ക്കാനുദ്ദേശിക്കുന്ന സ്ഥാപനത്തിന് കൃത്യമായ ഉത്തരങ്ങള് വേണം” - സ്ക്രൂവിന്റെ പിരി വളരെ കൃത്യതയോടെ ഞാന് അവനിലേക്കിറക്കി.
“അച്ഛന്, അമ്മ” - അവന്റെ ശബ്ദത്തിനു ഞാന് പ്രതീക്ഷിച്ച വികാരവായ്പ്പില്ലെന്നെനിക്കു തോന്നി.
“സഹോദരങ്ങളാരുമില്ലേ” - ഒരു പിരി കൂടി.
“ഉണ്ട്. രണ്ടു പേർ”.
“അവരെല്ലാം എന്തു ചെയ്യുന്നു?”
“പഠിക്കുകയാണു സാർ”
“ഓ.കെ. അതു കൊള്ളാം.”
“സിസ്റ്റേര്സ്, പെങ്ങന്മാരാരുമില്ലേ?” എത്ര കരുതിയിട്ടും എന്റെ സ്വരത്തില് മുഴച്ചു നിന്ന ആവശ്യമില്ലാത്ത ഒരാകാംക്ഷയെ അവന് ശ്രദ്ധിച്ചു കാണാന് സാധ്യതയില്ല എന്നു ഞാന് എന്നോടു പറഞ്ഞു.
“ഉണ്ട് സാർ, രണ്ടു പേർ”
അത് നല്ല കാര്യമാണല്ലോടാ മോനേ എന്ന് എന്റെ മനസ്സ് തലകുലുക്കുന്നത് ഞാന് കണ്ടു. “യൂ ആര് വെരി വെരി നോട്ടി” എന്ന് റിസപ്ഷനിലിരിക്കുന്ന ഫിലിപ്പിനോപ്പെണ്ണ് എപ്പോഴും എന്നോട് പറയാറുള്ളത് ഞാനോര്ത്തു. കൂടുതല് വിവരങ്ങള് അറിയണമെന്ന് നോട്ടിയായ മനസ്സു പറഞ്ഞു. അതിനൊരു വഴിയുണ്ട് -
“വിവാഹിതർ?” ഗ്രാന്റ് മാസ്റ്റര് പ്രദീപിന്റെ കസേരയിലാണ് ഞാനിപ്പോൾ. ഒരു ക്വിസ് മാസ്റ്ററുടെ രക്തം എന്നിലേയ്ക്ക് എവിടെ നിന്നോ ഇരച്ചു കയറുന്നുണ്ടായിരുന്നു.
“വിവാഹം തരമായിട്ടില്ല”
“കല്ല്യാണ പ്രായമായ, പുര നിറഞ്ഞു നില്ക്കുന്ന, രണ്ടു സഹോദരിമാർ. ഒന്നു നിർത്തി അയാളുടെ കണ്ണുകളിലേയ്ക്ക് തറപ്പിച്ചു നോക്കി “അല്ലേ?” എന്ന അസ്ത്രം തൊടുക്കുമ്പോള് എന്റെ മനസ്സിലേക്കെവിടെ നിന്നോ ചില ലഹരികള് നുരഞ്ഞു വരുന്നുണ്ടായിരുന്നു. തെല്ലൊന്നാസ്വദിച്ചു കൊണ്ടു തന്നെയായിരുന്നു ഞാനതു ചോദിച്ചത്.
“അതെ സർ”
“ജോലിയൊന്നുമില്ലേ?”
“ഇല്ല സർ” .
“ക്വയറ്റ് ഇന്ററസ്റ്റിംഗ്” എന്നു ഞാനെന്റെ മനസ്സിലുള്ളില് പറഞ്ഞെങ്കിലും അതു പുറത്തു കാണിക്കാതെ അവനെ കേള്പ്പിക്കുവാന് ഞാനൊന്നു മൂളിയെന്നു വരുത്തി.
“വിവാഹിതനാണല്ലേ?” - എന്റെ ചോദ്യം ഒരു ഗസ്സ് വര്ക്കായിരുന്നെന്ന് അവനറിയില്ല എന്നെനിക്കുറപ്പുണ്ടായിരുന്നു.
“അതേ” ഗസ്സ് വര്ക്കിന്റെ വിജയത്തില് എനിക്കു സന്തോഷമായി
“കുട്ടികളായില്ല അല്ലേ” - വീണ്ടും ഒരു ഗസ്സ് വര്ക്കില് തൂങ്ങി എന്റെ ബുദ്ധി പരീക്ഷണം.
“ഉണ്ട് സാർ, രണ്ടു പേരുണ്ട്. ഇരട്ടകൾ” - ഗസ്സ് വര്ക്ക് ഒന്നു തെറ്റിയെങ്കിലും അവന്റെ ഉത്തരത്തില് ഞാന് സന്തുഷ്ടനായി.
“അപ്പോൾ, അച്ഛന്, അമ്മ, വിവാഹ പ്രായമെത്തിയ സഹോദരിമാർ, പഠിക്കുന്ന സഹോദരങ്ങൾ, ഭാര്യ, മക്കൾ. ഒരു വലിയ കുടുംബത്തിന്റെ ഭാരം ചുമക്കുന്നവന് ആണല്ലേ?”
അയാള് മെല്ലെ തലയാട്ടി. അത്രയും വിവരിച്ചപ്പോള് ത്തന്നെ അയാള് തളരുന്നത് എനിക്കു കാണാമായിരുന്നു. ഞാനുള്ളില് ചിരിച്ചു. എല്ലാം ഉദ്ദേശിച്ചതു പോലെത്തന്നെയുള്ള കാര്യങ്ങൾ.
“ഇവിടെ വന്നതെങ്ങിനെയാണ് എന്നു കൂടി പറയൂ. ചുരുങ്ങിയ വാക്കുകളില് മതി” - ഇന്റര്വ്യുവിന്റെ ത്രില്ലില് നില്ക്കുന്ന എനിക്ക് അവനെ ഓരോരോ അഗ്നിപരീക്ഷകളില്ക്കൂടി കടത്തി വിട്ട് ശുദ്ധീകരിച്ചെടുക്കേണ്ടതുണ്ടായിരുന്നു.
“ സ്വന്തം ബന്ധുവിന്റെ കമ്പനിയിലേക്കായിരുന്നു വന്നത്. ഉണ്ടായിരുന്ന സ്വര്ണ്ണവും പറമ്പിന്റെ ആധാരവും പണയം വയ്പ്പിച്ച് പൈസ മുഴുവന് അയാള് വാങ്ങി. അയാള് നടത്തുന്ന അപ്പാര്ട്ടുമെന്റില് ഒരു പിമ്പായി വര്ക്കു ചെയ്യാന് എനിക്കു സാധിക്കുമായിരുന്നില്ല. ഒരു പാഠം പഠിപ്പിക്കുവാന് അയാള് എന്നെ ഒരു അറബിയുടെ അടുത്തെത്തിച്ചു.“ - അയാള് പറയുമ്പോള് ഇടറിപ്പോകുന്നതും തേങ്ങിപ്പോകുന്നതും ഒരു ടി.വി റിയാലിറ്റി ഷോ കാണുന്നതു പോലെ ഞാന് കണ്ടിരുന്നു. വളരെ കൃത്യമായി നിത്യവും സംഭവിച്ചു കൊണ്ടിരിക്കുന്ന ഒരു സാധാരണ സംഗതിയാണെങ്കിലും എന്തൊരു ത്രില്ലിംഗ് ഷോട്ട്. റിയാലിറ്റികളിലെ വിധികര്ത്താവാകാനുള്ള എല്ലാ കഴിവുകളും എന്നിലുണ്ടെന്ന് ഞാന് മനസ്സിലാക്കുന്നു. കഥയല്ലിതു ജീവിതം. എത്ര ചതിയില്പ്പെട്ടാലും ഒരിക്കലും പഠിക്കാത്തവരായവരുടെ കഥകൾക്ക് ആയിരത്തൊന്നു രാവുകളുടെ കഥകളുറങ്ങുന്ന ഈ നാട്ടിലുണ്ടോ പഞ്ഞം.
“അറബിയുടെ മാനേജര് പാസ്പോര്ട്ട് വാങ്ങി വച്ചു. പിന്നീട് തിരിച്ചു തന്നിട്ടില്ല.“
“ഓഹോ, അതാണ് ഒരാളെ കുടുക്കാനുള്ള ആദ്യത്തെ തന്ത്രം. അയാള് എവിടത്തുകാരനാണ്?” ഞാന് പൊടുന്നനെ പാസ്പോർട്ടില്ലാത്ത, താമസ രേഖകളില്ലാത്ത പാവം പ്രവാസികളുടെ ജിഹ്വയായി.
“നമ്മുടെ നാട്ടുകാരന് തന്നെ”. അതില് യാതൊരു അത്ഭുതവും എനിക്കു തോന്നിയില്ല. ഇതൊരു സാധാരണക്കാര്യം. ഒരു നിമിഷം എന്റെ അലമാരയില് ഭദ്രമായിരിക്കുന്ന എന്റെയും കുടുംബത്തിന്റേയും പാസ്പ്പോര്ട്ടുകളെ ഞാന് വെറുതേ ഓര്ത്തു.
“അവിടെ നിന്നും ഞാന് ഒളിച്ചോടി. അതിനിടയില് ഞാനറിയാതെ എന്റെ ഭാര്യയേയും പെങ്ങമ്മാരെയും ഗള്ഫിലേയ്ക്കു കൊണ്ടു വരുവാന് അപ്പാര്ട്ടുമെന്റുകാരന് ബന്ധു നടത്തിയ ശ്രമം തടയാനെനിക്കു കഴിഞ്ഞതു മാത്രം ഭാഗ്യം. അധികാരികളില് നിന്നും ഒളിച്ചു മാറി ജീവിച്ചു വരുമ്പോഴാണ് പൊതു മാപ്പു വരുന്നത്. പിടിക്കപ്പെട്ടാല് എനിക്കു നാട്ടില് പോകേണ്ടി വരും. പിന്നെ ജീവിക്കാനാവില്ല.“
ചുരുളുകള് നിവര്ത്തിയപ്പോൾ, കീറിപ്പറിഞ്ഞ് അക്ഷരങ്ങള് അവിടവിടെ മാഞ്ഞു തുടങ്ങിയ ഒരു പഴയ കടലാസ്സായി അവന്. കളവില് പിടിക്കപ്പെട്ടവനെപ്പോലെ അവനെന്റെ മുന്നില് നിന്നു. എനിക്കിപ്പോള് അവനെപ്പറ്റിയുള്ള എല്ലാ വിവരങ്ങളും അറിയാം. അവനെ കൊണ്ടു വന്ന ആളിനേയും, കുപ്രസിദ്ധമായ അയാളുടെ അപ്പാര്ട്ടുമെന്റുകളേയും അറിയാം.എനിക്കു വേണമെങ്കില് അവനെ ഒറ്റിക്കൊടുക്കാം. ഏതായാലും അതിപ്പോള് വേണ്ട. ഇന്നു വൈകുന്നേരം അപ്പാര്ട്ടുമെന്റുകാരനെ കാണുമ്പോള് പറയുന്നുണ്ട് “അളിയാ, നിന്റെ കയ്യില് നിന്നും ചാടിപ്പോയ ഒരു ഉരുപ്പടി എന്റെ അടുത്തെത്തിയിട്ടുണ്ട്. ഞാനവനെ വച്ച് ഒരു എലിയും പൂച്ചയും കളിക്കാന് തുടങ്ങുന്നുണ്ട്.”
എന്നില്ത്തന്നെ മുഴുവന് പ്രതീക്ഷയുമര്പ്പിച്ച നോട്ടവുമായി നില്ക്കുന്ന അവനോടു ഞാന് പറഞ്ഞു.
“നമുക്കു വഴിയുണ്ടാക്കാം. ജോലി ഞാന് തനിക്കു ശരിയാക്കിത്തരാം.“അയാളുടെ മിഴികളില് നക്ഷത്രങ്ങൾ പിറക്കുന്നത് ഞാന് കണ്ടു.
“പക്ഷെ, ജോലി കുറച്ചു ബുദ്ധിമുട്ടുള്ളതായിരിക്കും” - അടുത്ത അമ്പ് ഞാന് വിദഗ്ദ്ധമായി തൊടുത്തു.
“സാരമില്ല. എല്ലാ ബുദ്ധിമുട്ടും പരിചയിച്ചു കഴിഞ്ഞു സാർ”.
“ശമ്പളം തീരെ കുറച്ചു കൊടുക്കുന്നവനാ എന്റെ അറബി. മറ്റുള്ളവരുടെ വേദനകളും പ്രയാസങ്ങളും അയാള് ഗൌനിക്കാറില്ല. കാശുണ്ടാക്കാന് മാത്രമെ അറിയൂ. എല്ലാവരും അടിമകളാണെന്നാ അയാളുടെ വിചാരം. ദുഷ്ടന്”. പെട്ടെന്നു തന്നെ പൌരാവകാശത്തിന്റെ പ്രവാചകനായി ഞാന് മാറി. അറബിയെപ്പറ്റി വളരെ മോശപ്പെട്ട ഒരു മുന് കൂര് ധാരണ എല്ലാ തൊഴിലാളികളിലും ഉണ്ടാക്കുക എന്നത്, എനിക്കെന്നോട് പലപ്പോഴും മതിപ്പുണ്ടാക്കിയിട്ടുള്ള, എന്റെ ഒരു സ്ഥിരം ഐറ്റം നമ്പര് തന്നെയാണ്. പിന്നീട് ഒരു തര്ക്കമുണ്ടാകുന്ന അവസരങ്ങളിലൊക്കെ എന്റെ സ്ഥാനം ഭദ്രമാക്കി എല്ലാ പഴികളും അറബിയില് ചാരാന് ഇത് തരുന്ന സഹായം ചില്ലറയൊന്നുമല്ലെന്നെനിക്കറിയാം. എന്റെ നില നില്പ്പിന്റേയും ഉയര്ച്ചയുടേയും ഒക്കെ ഒരു നിദാനം അറബിയെ അവനറിയാതെ തന്നെ ഞാനിടുവിച്ച വില്ലന് വേഷം തന്നെയാണെന്ന് എനിക്കറിയാമായിരുന്നു.
“അറിയാം സാർ” - അവനില് ഭാവഭേദങ്ങളൊന്നുമുണ്ടായില്ല എന്നത് ഞാന് പ്രതിക്ഷിച്ചിരുന്നില്ലെന്നു വേണം പറയാന്.
“പിന്നെ, ഞാനായിരിക്കും നിങ്ങളുടെ ബോസ്സ്. ഞാന് പറയുന്ന കാര്യങ്ങള് ഒരെതിര്പ്പുമില്ലാതെ ചെയ്യണം. എന്നെപ്പറ്റി ശത്രുക്കള് പലതും പറയും. നമ്മുടെ നാട്ടുകാര് തന്നെ നിങ്ങളെ എനിക്കെതിരെ വളയ്ക്കാന് നോക്കും. വളയരുത്. ശമ്പളവും ലീവും ഒഴിവു സമയവുമൊക്കെ ഞാന് നിശ്ചയിക്കും.”
“സമ്മതം സാർ”. ഞാനൊന്നു നിവര്ന്നിരുന്നു. അയാളെ ഒന്നു കൂടി വിശകലനം ചെയ്തു. അയാളുടെ ശമ്പളത്തിന്റെ വകയില് അറബിയില് നിന്നും അടിച്ചെടുക്കാനാവുന്ന തുകയുടെ വലിപ്പം മനക്കണക്കിലൂടെ കൂട്ടി ഞാന് മനസ്സിന്റെ ഒരു കോണിലിട്ടു. എന്റെ മറ്റുള്ള തരികിടകള് വച്ചു നോക്കുമ്പോള് തീരെ ചെറിയ തുക. എന്നാലും കുഴപ്പമില്ല. പണമല്ലേ.
“ഒന്നു ചോദിക്കട്ടെ. എത്ര വരെ പഠിച്ചു”. പത്താം ക്ലാസ്സു കടന്നവനാണോ എന്നായിരുന്നു എനിക്കറിയേണ്ടിയിരുന്നത്.
“ഐ ആം എം.ഏ. ലിറ്ററേച്ചർ”. വികാര രഹിതനായി അവനാ വാക്കുകള് പെറുക്കി വച്ചപ്പോള് ശരിക്കും ഞെട്ടിപ്പോയത് ഞാനായിരുന്നു. അറിയാതെ ഞാനിരുന്ന കസേരയൊന്നിളകി. എന്റെ വാക്കുകളില് എപ്പോഴും സംഭവിക്കാറുള്ള തെറ്റുകളെപ്പറ്റി ഒരു നിമിഷം ഞാന് ബോധവാനായി. പത്താം തരം പോലും കടക്കാനാവാതെ ഫെയില്ഡ് എന്ന തലക്കുറിയുമായുറങ്ങുന്ന എന്റെ യഥാര്ത്ഥ സര്ട്ടിഫിക്കറ്റിനെപ്പറ്റി ഞാന് ഒരു നിമിഷം ഓര്ത്തു. അറബിയെക്കാണിച്ചിട്ടുള്ള വലിയ ഡിഗ്രികള് എല്ലാം ഒപ്പിച്ചെടുത്തതാണെന്ന് എനിക്കും അതെല്ലാം വിദഗ്ധമായി ഉണ്ടാക്കി ഒറിജിനലിനെ വെല്ലുന്ന സീലും ഒപ്പുമൊക്കെ ഇട്ടു അനുഗ്രഹിച്ചു കയ്യിൽത്തന്ന ‘പ്രിൻസിപ്പാളച്ചായൻ‘ എന്ന അധോലോക ബുദ്ധിമാനും മാത്രമറിയാം.
“എന്റെ വിദ്യാഭ്യാസ യോഗ്യതകളെപ്പറ്റി ഞാനാരോടും പറയാറില്ല സാർ. പത്താം ക്ലാസ് ഫെയില് എന്നേ പറയാറുള്ളു. പിന്നെ ആരും സര്ട്ടിഫിക്കറ്റൊന്നും ചോദിക്കില്ലല്ലോ”. അയാളുടെ വാക്കുകള് ഒരു കുളിര്മഴ പോലെയാണ് എന്നില് പെയ്തത്. ആ മഴയിൽല് നനഞ്ഞ് ഞാനാകെ ഉന്മേഷവാനായി. നഷ്ടപ്പെട്ട സ്ഥലകാലബോധം ഞാന് പൊടുന്നനെ തിരിച്ചെടുത്ത് ഫിക്സ് ചെയ്തു.
“ഒരു കാര്യം കൂടി, എത്ര ശമ്പളം തന്നാല് താൻ എന്റെ കീഴില് ജോലി ചെയ്യും” - പോസ്റ്റ് ഗ്രാജുവേറ്റായ അവന്റെ ഉള്ളറിയാന് ഒരു തന്ത്രം കൂടി.
“ശമ്പളം വേണ്ട”- അവന് യാതൊരു മടിയുമില്ലാതെയാണ് അതു പറഞ്ഞത്. എനിക്കതു പെട്ടെന്നു വിശ്വസിക്കാനായില്ല. ഞാന് കേള്ക്കാത്തതിനാലാണെന്ന് കരുതിയിട്ടൊ മറ്റോ അവന് കുറച്ചുറക്കെപ്പറഞ്ഞു -
“സ്പോണ്സര്ഷിപ്പും, ഒരു നേരത്തെ ഭക്ഷണവും തന്നാല് മാത്രം മതി, കിടക്കാനൊരു മൂലയും. എന്തു ജോലിയും ചെയ്യാം. എന്റെ ശമ്പളം സാറെടുത്തോളൂ.“
ഗാഡമായി ചിന്തിക്കുന്നതു പോലെ ഇത്തിരി നേരം വെറുതെയിരുന്നിട്ട് പൊടുന്നനേ മുഖമുയർത്തി ഗാംഭീര്യത്തോടെ ഞാൻ പറഞ്ഞു - “ശരി നാളെ മുതൽ ജോലിക്കു വന്നോളൂ”
ഭവ്യതയോടെ നന്ദി പറഞ്ഞ് അവൻ പുറത്തേയ്ക്കു പോയപ്പോൾ, ഞാനൊന്നു നിവര്ന്നിരുന്നു. എത്ര മറയ്ക്കാന് ശ്രമിച്ചിട്ടും എന്റെ ചുണ്ടിന്റെ കോണില് പൊടുന്നനെ വിരിഞ്ഞ ഒരു മന്ദസ്മിതത്തെ മേശപ്പുറത്തെ പേപ്പർ വെയ്റ്റിലൂടെ എനിക്കിപ്പോള് വ്യക്തമായിത്തന്നെ കാണാം.
</span><div class="separator" style="clear: both; font-size: 14px; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMQ2FSrQ-CsU7HHeElB5tNLhOZziE-91lBWQgA-YdOYD778sZfAACS9VZF_mCGwWNrFUDgqrZ7sG5z5WVEMEZFsP5ljLpx-_q48l4BCECV5J9LQrLm_WChyPYLUTg_vOBVN2iTYzyJMqU/s1600/interview-p1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMQ2FSrQ-CsU7HHeElB5tNLhOZziE-91lBWQgA-YdOYD778sZfAACS9VZF_mCGwWNrFUDgqrZ7sG5z5WVEMEZFsP5ljLpx-_q48l4BCECV5J9LQrLm_WChyPYLUTg_vOBVN2iTYzyJMqU/s320/interview-p1.jpg" width="274" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjG-TIjm-ck2a3yyCfI1o_h9qV8vEkDfA09RiODfCWXSaHWoN1kSRZl6niuIi3JAmPr3Su2g4Vg0WFoU1ItIPDu2aXuNzro1sAgS_LIaHZmbQlY4zI7Xj68w3JcjjqBSOKUEpxlk8hdxdQ/s1600/interview-p2.jpg" imageanchor="1" style="font-family: "Times New Roman"; font-size: medium; margin-left: 1em; margin-right: 1em; white-space: normal;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjG-TIjm-ck2a3yyCfI1o_h9qV8vEkDfA09RiODfCWXSaHWoN1kSRZl6niuIi3JAmPr3Su2g4Vg0WFoU1ItIPDu2aXuNzro1sAgS_LIaHZmbQlY4zI7Xj68w3JcjjqBSOKUEpxlk8hdxdQ/s320/interview-p2.jpg" width="104" /></a></div>
<span style="font-size: 14px;">
</span></pre>
MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-20775679004045704552016-10-11T15:21:00.000+05:302016-10-12T01:51:20.351+05:30ശ്വാന പർവ്വം - 2<span style="color: red;"><br /></span>
<span style="color: red;"><b>നീതി ബോധം</b></span><br />
<br />
ഒരായിരമാളുകൾ<br />
ഇരകളായ്ത്തീർന്നാലും<br />
ഒരു തെരുവു നായ് പോലും<br />
ശിക്ഷിക്കപ്പെടരുത്<br />
എന്നതത്രെ<br />
ഉന്നതമാം നമ്മുടെ<br />
നീതി ബോധം<br />
<br />
<br />
<b><br /></b>
<span style="color: red;"><b>പുരോഗതി</b></span><br />
<br />
ശൌര്യത്തിലും<br />
സംഘം ചേരലിലും<br />
മനുഷ്യരേക്കാൾ<br />
ബഹുദൂരം<br />
മുന്നോട്ട് പോയിട്ടുണ്ട്<br />
തെരുവുനായ്ക്കൾ.<br />
<br />
<br />
<b><br /></b>
<span style="color: red;"><b>പകർച്ചവ്യാധി</b></span><br />
<br />
മൂല്യച്യുതിയും<br />
അക്രമ വാസനയും<br />
മനുഷ്യരിൽ നിന്ന്<br />
നായ്ക്കളിലേയ്ക്കും<br />
പടർന്നിട്ടുണ്ടെന്ന്<br />
സമീപ കാല<br />
സാക്ഷ്യങ്ങൾ<br />
<br />
<br />
<span style="color: red;"><b>ആസൂത്രണം</b></span><br />
<br />
മുൻ കൂട്ടി<br />
ആസൂത്രണം ചെയ്ത<br />
ആക്രമണങ്ങൾ<br />
നടപ്പാക്കാനെന്ന വിധമാണ്<br />
ഓരോ തെരുവിലും<br />
നായ്ക്കൂട്ടങ്ങൾ<br />
നിലയുറപ്പിക്കുന്നത്<br />
<br />
<br />
<br />
<span style="color: red;"><b>നിവേദനം</b></span><br />
<br />
പേടി കൂടാതെ വഴി നടക്കാൻ<br />
അനുവാദം ഇരന്നു കൊണ്ടുള്ള<br />
പൌരന്മാരുടെ നിവേദനം<br />
സമർപ്പിക്കാനിനി ബാക്കിയുള്ളത്<br />
നായ്ക്കൾക്കു മാത്രം.<br />
<br />
<br />
<br />
<span style="color: red;"><b>മാറ്റം</b></span><br />
<br />
തല്ലെത്ര കിട്ടിയാലും<br />
വാലാട്ടി പുറകേ വരുന്ന<br />
യജമാന സ്നേഹം<br />
ഇനി നടപ്പില്ല<br />
എന്നായിരിക്കുമോ<br />
കുരച്ചു ചാടി<br />
കടിച്ചു കീറാൻ വെമ്പുന്ന<br />
ഈ നായ്ക്കൂട്ടങ്ങൾ<br />
നമ്മോടു പറയുന്നത്?<br />
<br />
<br />MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-76623283329076934592016-09-29T01:03:00.000+05:302016-09-29T01:03:13.236+05:30ശ്വാനപർവ്വം<br />
<span style="color: red;">ഭക്ഷണം</span><br />
<br />
ശീതീകരിച്ച കാറിലിരുന്ന്<br />
ശുനക പ്രേമം കുരയ്ക്കുവോർ<br />
നിരത്തിലൂടൊന്നു<br />
നടന്നെന്നാൽ<br />
കുറച്ചു നായ്ക്കൾക്കെങ്കിലും<br />
കടിച്ചെടുക്കാമായിരുന്നു<br />
രുചിയുള്ള പച്ചയിറച്ചി.<br />
<br />
<br />
<span style="color: red;">ഭാഗ്യം</span><br />
<br />
ഒരു പട്ടികടിയേൽക്കാൻ പോലും<br />
ഭാഗ്യമുണ്ടാകാതിരുന്ന<br />
ബാല്യമെന്ന്<br />
ഇന്നത്തെ<br />
ചില കുട്ടികളെങ്കിലും<br />
ഭാവിയിൽ<br />
ഓർക്കാനിടയുണ്ട്<br />
<br />
<span style="color: red;"><br /></span>
<span style="color: red;">തെരുവ്</span><br />
<br />
കേരളത്തിനു<br />
പുറത്തെവിടെയോ നിന്നും<br />
വഴി തെറ്റി<br />
വന്നതായിരിക്കണം<br />
പേടിയില്ലാതെ നടക്കാൻ<br />
പട്ടിയില്ലാത്ത ഈ തെരുവ്<br />
<br />
<br />
<span style="color: red;">നായ്പ്രേമം</span><br />
<br />
തെരുവു നായ്ക്കളെ<br />
വന്ധ്യംകരിയ്ക്കാം<br />
കൊന്നുമൂടി<br />
ജയിലിലും പോകാം<br />
പക്ഷേ<br />
തെരുവിലിറങ്ങാത്ത<br />
പേ പിടിച്ച<br />
തെരുവു നായ് പ്രേമത്തെ<br />
ആരു വന്ധ്യംകരിയ്ക്കും?MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-21231572268228053432016-05-01T17:08:00.000+05:302016-05-01T17:10:27.113+05:30കണ്ണാടിക്കാഴ്ചകള് <span style="font-family: inherit;">ആറന്മുളയിലെ</span><br />
<span style="font-family: inherit;">പുകള് പെറ്റവനായാലും</span><br />
<span style="font-family: inherit;">അറുമുഖന്റെ കടയിലെ</span><br />
<span style="font-family: inherit;">പേരില്ലാത്തവനായാലും</span><br />
<span style="font-family: inherit;">വെളുക്കെ ചിരിച്ചു കൊണ്ടിരിക്കുന്ന </span><br />
<span style="font-family: inherit;">ഇവറ്റകള്</span><br />
<span style="font-family: inherit;">ചിലപ്പോഴെല്ലാം നമ്മളെ</span><br />
<span style="font-family: inherit;">വല്ലാതെ പേടിപ്പിച്ചു കളയും</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">വെളുത്തു പരുങ്ങുന്ന മുടിയും,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">തരിശു പടരുന്ന തലയും</span><br />
<span style="font-family: inherit;">കണ് പോളത്താഴത്തെ </span><br />
<span style="font-family: inherit;">കറുത്ത ഗര്ത്തങ്ങളും കാണിച്ച്</span><br />
<span style="font-family: inherit;">മരിച്ചവരുടെ മുഖങ്ങളോട്</span><br />
<span style="font-family: inherit;">നമ്മളെ സാദൃശ്യപ്പെടുത്തും</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">കൃഷ്ണമണിയ്ക്കു പുറകിൽ മറഞ്ഞു നിന്ന്</span><br />
<span style="font-family: inherit;">പിടി കൊടുക്കാതിരിക്കാന് </span><br />
<span style="font-family: inherit;">പരമാവധി </span><br />
<span style="font-family: inherit;">ശ്രമിച്ചു കൊണ്ടിരിക്കുന്നൊരാത്മാവിനെ</span><br />
<span style="font-family: inherit;">കണ്ടു പിടിച്ചെന്നൊരു</span><br />
<span style="font-family: inherit;">കൊലച്ചിരി ചിരിക്കും</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">അപ്പോള്</span><br />
<span style="font-family: inherit;">താണ്ടാന് ഇനിയും പാതകള് </span><br />
<span style="font-family: inherit;">ബാക്കിയുണ്ടെന്നാശ്വസിച്ചിരുന്ന</span><br />
<span style="font-family: inherit;">കാലുകളില് സംഭ്രമങ്ങള്</span><br />
<span style="font-family: inherit;">വിറയ്ക്കും</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">എന്നിരുന്നാലും</span><br />
<span style="font-family: inherit;">കോടി പുതയ്ക്കും മുമ്പ്</span><br />
<span style="font-family: inherit;">ഒരാൾ പോലും അറിയാതെ</span><br />
<span style="font-family: inherit;">ജീവിതത്തിന്റെ മറുപുറത്തേയ്ക്ക്</span><br />
<span style="font-family: inherit;">നമ്മൾ ഒളിച്ചു കടക്കുന്ന</span><br />
<span style="font-family: inherit;">കാഴ്ചകളൊന്നും കാണിക്കാൻ </span><br />
<span style="font-family: inherit;">ഇവറ്റകൾക്കാവില്ലല്ലോ</span><br />
<span style="font-family: inherit;">എന്ന് സ്വയം ആശ്വസിക്കും</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">ഒടുവില് </span><br />
<span style="font-family: inherit;">മുഖം നന്നാകാത്തതിനു</span><br />
<span style="font-family: inherit;">കണ്ണാടിയെന്തു പിഴച്ചു</span><br />
<span style="font-family: inherit;">എന്ന ആപ്തവാക്യത്തിനു നേരെയാകും</span><br />
<span style="font-family: inherit;">ഞാനിവറ്റകളെ</span><br />
<span style="font-family: inherit;">എറിഞ്ഞുടയ്ക്കാൻ പോകുന്നത്. </span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">---</span><br />
<span style="font-family: inherit;">ബഹറിനിൽ നിന്നുമുള്ള </span><br />
<span style="font-family: inherit;">4പി.എം. ന്യൂസിന്റെ ‘എഴുത്തുപുര’ യിൽ </span><br />
<span style="font-family: inherit;">30-4-2016-ന് പ്രസിദ്ധീകരിച്ചത്</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7Auiwq62suGF049VmDFGftC7RMxD-g4V7MvmO1937-YGqKkSlGjv8Rfe7Xf8CxX4NrDVeTSY9my3jx4ymoj9b2MyWJrtOJUPP6uKNsTiZepebcS9bxsAdUTImkU8eceaOcJ1EtMPneyk/s1600/kannadikazhchakal+4pm+30-04-2016.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="91" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7Auiwq62suGF049VmDFGftC7RMxD-g4V7MvmO1937-YGqKkSlGjv8Rfe7Xf8CxX4NrDVeTSY9my3jx4ymoj9b2MyWJrtOJUPP6uKNsTiZepebcS9bxsAdUTImkU8eceaOcJ1EtMPneyk/s320/kannadikazhchakal+4pm+30-04-2016.jpg" width="320" /></a></span></div>
MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-90784767112403617422015-04-06T22:26:00.003+05:302015-04-06T22:26:39.472+05:30അനുയായികള്<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxtQt95OxbHJD4dkmVmtAGdQSGL6TEtscNEy8hIrx7bkBck8wDsQDl43oTCSM-rk8Yczt-GJi9O3U8y18FlF1nTNA6Fls9fkJcT8U-1cRIzcIHlZc44n-RyseMUCv9fe5G8Wa3y5iCw60/s1600/anuyayikal-title.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxtQt95OxbHJD4dkmVmtAGdQSGL6TEtscNEy8hIrx7bkBck8wDsQDl43oTCSM-rk8Yczt-GJi9O3U8y18FlF1nTNA6Fls9fkJcT8U-1cRIzcIHlZc44n-RyseMUCv9fe5G8Wa3y5iCw60/s1600/anuyayikal-title.jpg" height="112" width="200" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">അട്ടിയട്ടിയായ് കൂട്ടിയിട്ടിട്ടു-</span><br />
<span style="font-size: large;">ണ്ടരിഞ്ഞെടുത്ത നാവുകള്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">അറ നിറഞ്ഞ് </span><span style="font-size: large;">തുറിച്ചു നോക്കുന്നു</span><br />
<span style="font-size: large;">തുളച്ചെടുത്ത കണ്ണുകള്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">മുളകുപുരയിലാണുണക്കി വച്ചത്</span><br />
<span style="font-size: large;">മുറിച്ചെടുത്ത ചുണ്ടുകള്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">മുറ്റം മുഴുവനുണക്കാനിട്ടത്</span><br />
<span style="font-size: large;">അറ്റു വീണ കൈപ്പത്തികള്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">തൊടി നിറയെ </span><span style="font-size: large;">വെയിലു കായുന്നു</span><br />
<span style="font-size: large;">തലയില്ലാത്ത കബന്ധങ്ങള്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">വാള്ത്തലപ്പത്തുണക്കാന് വച്ചത്</span><br />
<span style="font-size: large;">വാദിച്ചോരുടെ ശിരസ്സുകള്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">കൂട്ടിവയ്ക്കയാണുടയോനു വേണ്ടി-</span><br />
<span style="font-size: large;">യവന്റെ പൊന്നനുയായികള്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
(<span style="background-color: white; color: #141823; font-family: helvetica, arial, 'lucida grande', sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.3199996948242px;">28/03/2015-ന് <b>4PM NEWS</b>-ല് പ്രസിദ്ധീകരിച്ചത്)</span><span style="background-color: white; color: #141823; font-family: helvetica, arial, 'lucida grande', sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.3199996948242px;"> </span><br />
<div>
<br /></div>
MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-34751081416845381682015-03-21T16:51:00.000+05:302015-03-21T17:04:27.874+05:30കഥ - തര്ജ്ജനി പുതിയ ലക്കത്തില്<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEip0ToIaCACeYfsp9r2f7u4xlMrWFa5Bh7HDiHewVIKVJ3aSf2i6vQgnSqnOiFdhUcuAIox0JxzYIcBhw8k_HL-XjjBrWaM4MLbym9Dc7uzvBbOszEJ-xxFEyPeXYeyCFRSnKP325Qfjq0/s1600/akasathinte+ira+title.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEip0ToIaCACeYfsp9r2f7u4xlMrWFa5Bh7HDiHewVIKVJ3aSf2i6vQgnSqnOiFdhUcuAIox0JxzYIcBhw8k_HL-XjjBrWaM4MLbym9Dc7uzvBbOszEJ-xxFEyPeXYeyCFRSnKP325Qfjq0/s1600/akasathinte+ira+title.jpg" height="162" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
ഏറെ മോഹങ്ങളോടെ പണി കഴിപ്പിച്ച ഈ വീടിനുള്ളില് ഒരു കല്ലറയുടെ ഏകാന്തതയാണ് എന്ന സത്യം ആകാശം പോലെ എപ്പോഴും ഞങ്ങള്ക്കു മുകളിലുണ്ട്. ഇക്കാര്യം മറക്കുവാന് ഞങ്ങള് മച്ചിലിരിക്കുന്ന പല്ലിയിലേക്ക് ശ്രദ്ധ കേന്ദ്രീകരിക്കാറുണ്ടെങ്കിലും മച്ചിനു മീതെ ചിറകു വിരുത്തി നില്ക്കുന്ന ആകാശത്തിന്റെ സാന്നിധ്യത്തില് നിന്നും രക്ഷയില്ല എന്ന ബോധം എല്ലാ ചിന്തകള്ക്കും മീതെ പടര്ന്നു കിടക്കുന്നു. വീടിന്റെ, പറമ്പിന്റെ, ചുറ്റുമതിലിന്റെ രൂപത്തില് ചുറ്റിപ്പിടിക്കുന്ന ഏകാന്തത. സംസാരങ്ങളില്ലാത്തപ്പോള് ചുമരുകള് ശരീരത്തിനുള്ളിലേക്ക് കയറിപ്പോകുന്നതു പോലെ. ഗോവണികള് സ്പ്രിംഗു രൂപത്തില് മനസ്സിനുള്ളിലേക്ക് ചുരുണ്ടു കയറുന്നു. ബള്ബുകള് കണ്ണുകളിലൂടെ ഉള്ളിലേക്കിറങ്ങി വിരല്ത്തുമ്പുകളില് വന്നു കത്തുന്നു. വിരല് ചൂണ്ടുന്നിടത്തൊക്കെ അപരിചിതമായ വെളിച്ചത്തിന്റെ വിരസതകള് പടരുന്നു. ......<br />
<br />
<br />
ഇവിടെ ക്ലിക്കുക<br />
<br />
<a href="http://chintha.com/node/155879">http://chintha.com/node/155879</a><br />
<br />MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-4391761283664992952015-02-25T15:12:00.001+05:302015-02-25T15:12:55.152+05:30എലിമിനേഷന്<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDNvPL_Q4w6jNq3_Aa0yxz2T86F_kPrRb1bIFbqn6RcPf7vXvEooFi9liTQlXwO5AJvC_EBx0AlmPZojKm6gxgRLIEm6u7ME0W4dYTmhp6SZ1ICALPNv6toiz36KtejW64L1_l5d3mKJU/s1600/elimination.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDNvPL_Q4w6jNq3_Aa0yxz2T86F_kPrRb1bIFbqn6RcPf7vXvEooFi9liTQlXwO5AJvC_EBx0AlmPZojKm6gxgRLIEm6u7ME0W4dYTmhp6SZ1ICALPNv6toiz36KtejW64L1_l5d3mKJU/s1600/elimination.jpg" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">എലിമിനേഷന് ഷോ കഴിഞ്ഞു</span><br />
<span style="font-size: large;">കത്തിയേറായിരുന്നു അവസാനത്തെ ഇനം</span><br />
<span style="font-size: large;">കളിക്കളം വിട്ട് ചോരയൊലിപ്പിച്ച്</span><br />
<span style="font-size: large;">സ്വയമിറങ്ങിപ്പോയി മുറിവേറ്റയാള്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">പുറത്തു പോകാതെ തിരിച്ചു വരണം</span><br />
<span style="font-size: large;">കളരിയില് ഒരിരിപ്പിടം</span><br />
<span style="font-size: large;">കരുതി വയ്ക്കാനുള്ള മഹാമനസ്കത</span><br />
<span style="font-size: large;">ഞങ്ങള് കാണിക്കുന്നുണ്ട്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">കത്തിയേറിന്റെ ബാല പാഠങ്ങള്</span><br />
<span style="font-size: large;">ഇളമുറകളെ പരിശീലിപ്പിക്കുവാനുണ്ട്</span><br />
<span style="font-size: large;">മുരളാതെ മുറുമുറുക്കാതെ</span><br />
<span style="font-size: large;">വരുന്നതാണഭികാമ്യം</span><br />
<span style="font-size: large;"> </span><br />
<span style="font-size: large;">അകത്തേയ്ക്കോ പുറത്തേയ്ക്കോ എന്നു </span><br />
<span style="font-size: large;">പുറന്തള്ളപ്പെട്ടവനു തീരുമാനിക്കാം </span><br />
<span style="font-size: large;">ഉള്പ്പാര്ട്ടി ജനാധിപത്യത്തിന്റെ</span><br />
<span style="font-size: large;">ഉദാത്തമായ വിധിന്യായം</span>MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-22215524026528753202015-02-03T20:52:00.000+05:302015-02-03T20:52:34.267+05:30പെരുമാള് മുരുകന്<span style="font-size: small;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzBWn8isMxjnfW_WCqwjTyuOx_B3cYhTIpjDwonTyMOPoUhAIuHpm6FRhLMEFwpRd1PPVEwWoC0nl2UbiBvx3AJRJMYHjmrJC7Q0eBLalMhBUpY6ugqy7nDuUNf9GfsPCLws3iKXifOeY/s1600/broken-pen2+copy1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzBWn8isMxjnfW_WCqwjTyuOx_B3cYhTIpjDwonTyMOPoUhAIuHpm6FRhLMEFwpRd1PPVEwWoC0nl2UbiBvx3AJRJMYHjmrJC7Q0eBLalMhBUpY6ugqy7nDuUNf9GfsPCLws3iKXifOeY/s1600/broken-pen2+copy1.jpg" height="124" width="200" /></a><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<span style="color: red; font-size: x-large;">പേ</span><span style="font-size: large;">നയടച്ച്, വായയടച്ച്</span><br />
<span style="font-size: large;">വാതായനങ്ങളും, വാതിലുകളുമടച്ച്</span><br />
<span style="font-size: large;">എഴുതിയതൊക്കെ ചിതയിലെറിഞ്ഞ്</span><br />
<span style="font-size: large;">മൌനത്തിലേയ്ക്കു മരിച്ചു വീണു</span><br />
<span style="font-size: large;">പച്ച മനുഷ്യന്</span><br />
<span style="font-size: large;">പെരുമാള് മുരുകന്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">കടലാസ്സു കരിയുന്ന മണം</span><br />
<span style="font-size: large;">കഥാപാത്രങ്ങള്</span><br />
<span style="font-size: large;">വെന്തെരിയുന്ന മണം</span><br />
<span style="font-size: large;">പുറത്ത്</span><br />
<span style="font-size: large;">ചരിത്രത്തെ വെറുക്കുന്ന</span><br />
<span style="font-size: large;">നിങ്ങളുടെ രസനകളില്</span><br />
<span style="font-size: large;">കൊതി നിറയ്ക്കുന്നുണ്ടാകാം</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">എത്ര വേഗം ഒരു തൂലികയെ</span><br />
<span style="font-size: large;">ഞെരിച്ചു കൊല്ലാമെന്ന്</span><br />
<span style="font-size: large;">നിങ്ങളുടെ ഗര്വ്വിന് വാളുകള്</span><br />
<span style="font-size: large;">കോമരം തുള്ളുന്നുണ്ടാകാം</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">വെറുപ്പിന്റെ</span><br />
<span style="font-size: large;">വേതാള താണ്ഡവം</span><br />
<span style="font-size: large;">ഒരു നാവിനെക്കൂടി</span><br />
<span style="font-size: large;">ചുട്ടു തിന്നുവെന്ന്</span><br />
<span style="font-size: large;">ആനന്ദിക്കുന്നുണ്ടാവാം</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">കൊടിയ മൌനത്തിലും</span><br />
<span style="font-size: large;">അഗ്നേയ മഴയിലും</span><br />
<span style="font-size: large;">മുന്നൂര്ക്കുടം പൊട്ടി</span><br />
<span style="font-size: large;">പുറത്തു വന്ന കഥകള്</span><br />
<span style="font-size: large;">മുഷ്ഠി ചുരുട്ടി</span><br />
<span style="font-size: large;">കരഞ്ഞു വിളിക്കുന്നുണ്ടാകാം</span><br />
<span style="font-size: large;">എഴുത്തുകാരന്റെ മനസ്സു നിറയെ.</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">പോര്ച്ചട്ടയണിഞ്ഞ്</span><br />
<span style="font-size: large;">ഒരു നാളവരെല്ലാം</span><br />
<span style="font-size: large;">പുറത്തു വരിക തന്നെ ചെയ്യും</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">അടച്ചു വച്ച പേനയ്ക്കുള്ളില്</span><br />
<span style="font-size: large;">തടവിലായിപ്പോയ മഷി</span><br />
<span style="font-size: large;">തിളച്ചു കൊണ്ടേയിരിക്കുന്നുണ്ടാകും</span><br />
<span style="font-size: large;">ലാവ പോലെ അതൊരു നാള്</span><br />
<span style="font-size: large;">നിങ്ങളുടെ മന്ദബുദ്ധിയിലേയ്ക്കു</span><br />
<span style="font-size: large;">തെറിച്ചു വീഴും</span><br />
<span style="font-size: large;">കേസരി നിറമുള്ള</span><br />
<span style="font-size: large;">നിങ്ങളുടെ മെയ്യുകളെ</span><br />
<span style="font-size: large;">അതു കറുപ്പിക്കും - പിന്നെ</span><br />
<span style="font-size: large;">ഭസ്മമാക്കും</span><br />
<span style="font-size: large;">അതായിരിക്കും ഒരു നാള്</span><br />
<span style="font-size: large;">അവനും ദേഹത്തു പൂശുന്നത്</span><br />
<span style="font-size: large;">അവന് ആണ്ടവന്</span><br />
<span style="font-size: large;">പെരുമാള് മുരുകന്</span><br />
<span style="font-size: x-small;">------------</span><br />
<br />
<span style="font-size: x-small;">(31/1/20-ന് 4 പി.എം. ന്യൂസിലെ എഴുത്തുപുരയില് പ്രസിദ്ധീകരിച്ചത് )</span><br />
<br />
<span style="font-size: x-small;">------------</span><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHPgDJ8wTsyQ5yQjuR8KsxIt44eRqX-jSmoNGYmUUIecs3YkFqIQG5emLAOIaz88W8Kezz8DjirHRn8xgto_RXX5hXqL8_cPfNqg8BqU96ZsqEGZCWZqI1iSfnfOj-kGH-QN8swrrGT58/s1600/Perumal+Murugan.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHPgDJ8wTsyQ5yQjuR8KsxIt44eRqX-jSmoNGYmUUIecs3YkFqIQG5emLAOIaz88W8Kezz8DjirHRn8xgto_RXX5hXqL8_cPfNqg8BqU96ZsqEGZCWZqI1iSfnfOj-kGH-QN8swrrGT58/s1600/Perumal+Murugan.JPG" height="180" width="320" /></a></span></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-43760608655804992742015-01-17T19:45:00.000+05:302015-01-17T19:45:03.299+05:30വിമോചനം<div class="postbody">
<div class="xg_user_generated">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpY-tz0KKMQCqW1k31FG-4dpeRxNPKxSnhkvMcFLnsGnBt9Joqk6qvAoCov0Xe22pPpB50XoPwgYuv6B-EQABQoGEit0iV5rO3p-m1CSipWKO_6gwQObdAbkGg0hpCFQMTMYILkIIE9aE/s1600/vimochanam-title.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpY-tz0KKMQCqW1k31FG-4dpeRxNPKxSnhkvMcFLnsGnBt9Joqk6qvAoCov0Xe22pPpB50XoPwgYuv6B-EQABQoGEit0iV5rO3p-m1CSipWKO_6gwQObdAbkGg0hpCFQMTMYILkIIE9aE/s1600/vimochanam-title.jpg" height="93" width="320" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: large;"><span class="font-size-4"><span style="font-size: x-large;"><span style="color: blue;">ഏ</span></span>ദന് തോട്ടത്തില് നിന്നും
ദൈവം മനുഷ്യനെ നാടു കടത്തിയതിനെപ്പറ്റിയും അതിനു കാരണക്കാരനായ
സര്പ്പത്തെപ്പറ്റിയുമൊക്കെ അയാള് വാചാലനായപ്പോള് അവള് വിഷയം മാറ്റാന്
ശ്രമിച്ചു. പെണ്ണു തന്നെയാണ് എല്ലാത്തിനും കാരണക്കാരിയെന്ന് വിശ്വാസങ്ങളുടെ
കൂട്ടു പിടിച്ച് അയാള് സമര്ത്ഥിക്കുവാന് ശ്രമിക്കുന്നതെന്ന തോന്നല്
അവള്ക്കുണ്ടായി.</span></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">
</span><span style="font-size: large;"><span class="font-size-4">“നല്ല കാര്യമായിപ്പോയി. അതു കൊണ്ട് എന്താ
നഷ്ടം വന്നത്? മറിച്ചായിരുന്നെങ്കില് ദാ ഇതു പോലെ മനോഹരമായൊരു മുഴ
ഉണ്ടാകുമായിരുന്നുവോ“ - അയാളുടെ കഴുത്തിലെ മുഴയെ പതുക്കെ
തലോടിക്കൊണ്ട് സ്നേഹത്തോടെ അവള് ചോദിച്ചു.</span></span><br />
<span style="font-size: large;">
</span><br />
<span style="font-size: large;"><span class="font-size-4">“ നഷ്ടപ്പെട്ടത് പറുദീസയായിരുന്നു. പുരുഷന് ഈ
മുഴ എന്നും ഒരഭംഗി തന്നെ“ - അയാള് വികാരാധീനനായി പറഞ്ഞു. അയാളുടെ
വാക്കില് ശരിക്കും ഒരു നഷ്ടബോധമുണ്ടോ എന്നവള്ക്ക് സംശയം
തോന്നാതിരുന്നില്ല. “സ്വര്ഗ്ഗവും നരകവും ഇവിടെത്തന്നെ” എന്നു രാപ്പകള്
പറഞ്ഞു നടന്നിരുന്ന ആളായിരുന്നു അയാളെന്ന് അവള് വിശ്വസിക്കുവാന്
ശ്രമിക്കുകയായിരുന്നു.</span></span><br />
<span style="font-size: large;">
</span><br />
<span style="font-size: large;"><span class="font-size-4">“കഷ്ടം. ഈ കമ്പ്യൂട്ടര് യുഗത്തിലും
നിങ്ങളിതൊക്കെ വിശ്വസിക്കുന്നുണ്ടല്ലോ?” അതു പറയുമ്പോള് അവള്ക്കും എന്തോ
ഒരു വിശ്വാസക്കുറവ് തന്റെ വാദഗതിയോടു തന്നെ തോന്നി. ശരിക്കും പറഞ്ഞാല് ഒരു
പാടു കാര്യങ്ങള് ഇപ്പോള് പുനര് വ്യാഖ്യാനിക്കപ്പെട്ടു
കൊണ്ടിരിക്കുന്നുണ്ട്. അതിലൊക്കെയാണ് അയാള്ക്കിപ്പോള് കമ്പം
കയറിയിരിക്കുന്നത്. എന്നാലതിനെപ്പറ്റി കൂടുതല് പറയേണ്ടെന്ന് അവള്
തീരുമാനിച്ചു. തര്ക്കിക്കുവാന് തുടങ്ങിയാല് ഒരിടത്തും എത്തുകയില്ല.
ഒടുവില് അതൊരു വഴക്കിലേക്കായിരിക്കും രണ്ടു പേരെയും കൊണ്ടെത്തിക്കുക.
അതിന്ന് ഏതായാലും വേണ്ട.</span></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">
</span><span style="font-size: large;"><span class="font-size-4">“കമ്പ്യൂട്ടര് യുഗം വന്നതിനാലാണ്
വിശ്വാസങ്ങള്ക്ക് കൂടുതല് യുക്തി ഭദ്രത കൈവന്നത്. ഇന്നു പല കാര്യങ്ങളും
നമുക്ക് തെളിവോടു കൂടി സമര്ത്ഥിക്കുവാന് കഴിയും. ഉദാഹരണത്തിന്
ഹിഗ്ഗിന്സ് ബോസോണ് എന്നു പറഞ്ഞത് ശരിയല്ലേ? ദൈവ കണം ഉണ്ടെന്നല്ലേ ഇപ്പോള്
തെളിഞ്ഞിരിക്കുന്നത്?“ അയാളുടെ ശബ്ദത്തില് എന്തോ ഒരു വാശി
ഒളിഞ്ഞിരിപ്പുണ്ടെന്നു തോന്നി. </span></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">
</span><span style="font-size: large;"><span class="font-size-4">“ദൈവമേ” എന്നൊരു വാക്ക് അവളുടെ ചുണ്ടുകളില്
വന്നെത്തിയെങ്കിലും “തര്ക്കിക്കേണ്ട” എന്ന ഒരു താക്കീത് അവളുടെ ഉള്ളില്
നിന്നും വന്നതിനെ അമര്ത്തി. ഒന്നും പറയുവാനാവാതെ അവള് വീര്പ്പു മുട്ടി.</span></span><br />
<span style="font-size: large;">
</span><br />
<span style="font-size: large;"><span class="font-size-4">“സ്വാമിജിയുടെ കോഴ്സിനു ചേര്ന്നതിനു ശേഷം
അല്ലെങ്കിലും നിന്നില് വളരെ മാറ്റം വന്നിട്ടുണ്ട്” - അവള് അയാളുടെ
കവിളില് നുള്ളിക്കൊണ്ടു പറഞ്ഞു.</span></span><br />
<span style="font-size: large;">
</span><br />
<span style="font-size: large;"><span class="font-size-4">“തീര്ച്ചയായും. നിനക്കത് മനസ്സിലാകുന്നുണ്ടല്ലേ?” എന്നയാള്. </span></span><br />
<span style="font-size: large;">
</span><br />
<span style="font-size: large;"><span class="font-size-4">“മനസ്സിലാകുന്നുണ്ട്” എന്നത് അവള് മനസ്സില് പറഞ്ഞു. </span><span>അയാള്
പറഞ്ഞത് ശരിയാണ്. അവിശ്വാസിയും പുരോഗമന ആശയക്കാരനുമായിരുന്ന അയാള്
പതുക്കെപ്പതുക്കെ പുറകോട്ടേക്ക് നീങ്ങിക്കൊണ്ടിരിക്കുകയാണെന്ന കാര്യം അവള്
മനസ്സിലാക്കി വരികയാണ്. അയാളുടെ വായനാ ശീലം തന്നെ മാറിയിരിക്കുന്നു.
സ്വാമിജി രചിച്ച ഒരു പാട് പുസ്തകങ്ങള് അയാള് ഈയിടെയായി വായിച്ചു
കൂട്ടുന്നുണ്ട്. വീക്കെന്റുകളില് നടക്കുന്ന സത് സംഗുകളില് അയാള് അവളേയും
കൂട്ടി പോകാന് തുടങ്ങിയിരിക്കുന്നു. സത് സംഗില് ഭജനകള്
ഉച്ചത്തിലാകുമ്പോള് മറ്റുള്ളവര്ക്കൊപ്പം അയാളും സ്വയം മറന്നാടുന്നത്
അവള് തെല്ലു പരിഭ്രമത്തോടെയാണ് നോക്കിക്കണ്ടത്. </span></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><span>എന്നാല് എല്ലാ ഭക്തന്മാരും
അയാളെപ്പോലെയല്ലെന്ന് അവള്ക്ക് മനസ്സിലായത് അടുത്ത്
നിന്നാടിക്കൊണ്ടിരുന്ന ആള് അവളുടെ ദേഹത്തേയ്ക്ക് ഇടയ്ക്കിടെ ചാരാന്
തുടങ്ങുകയും, കാലുകള് കൊണ്ട് അബദ്ധത്തില് സംഭവിച്ചതെന്ന പോലെ അവളെ രണ്ട മൂന്നുു വട്ടം
ചവിട്ടുകയും ചെയ്തപ്പോളാണ്. അവളുടെ നോട്ടം രൂക്ഷമാകുന്നെന്നു കണ്ടപ്പോള്
അയാള് പാട്ട് ഉറക്കെയാക്കി. ഒപ്പം ചുറ്റും കൂടി നിന്നവരുടെ ശബ്ദങ്ങളും
ഉറക്കെയായി. ഒരു രാഷ്ട്രീയ പാര്ട്ടിയുടെ പ്രകടന ജാഥയ്ക്കു നടുവില്
എത്തിപ്പെട്ട രാഷ്ട്രീയമില്ലാത്ത ഒരാളെപ്പോലെ ഒറ്റപ്പെട്ടതായി അവള്ക്കു
തോന്നി. വിജയിയുടേതായ ഒരു നോട്ടം അവള്ക്കു സമ്മാനിച്ചിട്ട് ഒന്നും
സംഭവിക്കാത്തതു പോലെ അയാള് ഭജനക്കൂട്ടത്തിനുള്ളിലേയ്ക്ക് വലിഞ്ഞു.</span></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">
</span><span style="font-size: large;"><span class="font-size-4">വീട്ടിലെത്തിയ ശേഷം ഇങ്ങനെയൊരു സംഭവമുണ്ടായ
കാര്യം പറഞ്ഞപ്പോള് അയാള് അത് നിനക്ക് തോന്നിയതായിരിക്കും എന്ന് വളരെ
ലാഘവത്തോടെയാണു പറഞ്ഞത്. “സ്ത്രീവിമോചനം എന്നൊക്കെ പറഞ്ഞ് ക്യാമ്പസ്സിനു
പുറത്ത് അലഞ്ഞു നടന്നതിന്റെ ഹാങ്ങ് ഓവറായിരിക്കും നിനക്ക്. സ്ത്രീ
പുരുഷന്റെ സ്ഥാനം പിടിച്ചെടുക്കാന് ശ്രമിച്ചാല് അതു വിമോചനമാവില്ല”.</span></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">
</span><span style="font-size: large;"><span class="font-size-4">അവള് ഒന്നും പറഞ്ഞു പോവാതിരിക്കാന്
മനസ്സിനെ കടിഞ്ഞാണിട്ടു പിടിച്ചു കൊണ്ടിരുന്നു. അവളുടെ മനസ്സില് അയാളെന്ന
വിഗ്രഹത്തിന്റെ പതനം പൂര്ത്തിയായിക്കഴിഞ്ഞിരുന്നു. ഒരിക്കല് തന്റെ സിരകളെ
ത്രസിപ്പിക്കുമായിരുന്ന അയാളുടെ വാക്കുകള് ഇപ്പോള് തന്നില് ഒരു ചലനവും
സൃഷ്ടിക്കുന്നില്ല എന്നവള് തിരിച്ചറിയാന് തുടങ്ങിയിട്ട് കുറച്ചു
നാളുകളായിരിക്കുന്നു.</span></span><br />
<span style="font-size: large;">
</span><br />
<span style="font-size: large;"><span class="font-size-4">“സ്വാമിജി പറഞ്ഞതാണു ശരി. സ്ത്രീ എപ്പോഴും സ്ത്രീ തന്നെയായിരിക്കണം. കൃഷ്ണന്റെ നിഴലായിരുന്ന രാധയെപ്പോലെ“.</span></span><br />
<span style="font-size: large;">
</span><br />
<span style="font-size: large;"><span class="font-size-4">“ശീലാവതിയെന്നു പറയാതിരുന്നതു നന്നായി” - എത്ര കടിഞ്ഞാണിട്ടിട്ടും അവളുടെ ശബ്ദം പുറത്തു വന്നു.</span></span><br />
<span style="font-size: large;">
</span><br />
<span style="font-size: large;"><span class="font-size-4">“മതി, ഇനി പറയേണ്ട. സ്വാമിജിയ്ക്കുള്ളതു
പോലെയുള്ളത്രയും ഫോളോവേഴ്സ് ഇവിടെ വേറെ ആര്ക്കാണുള്ളത്. എല്ലാവരും വലിയ
നിലകളിലുള്ളവര്. ഞാനതു മനസ്സിലാക്കുവാന് കുറച്ചു സമയമെറ്റുത്തു. നമ്മള്
രണ്ടു പേരും ഒരുമിച്ചു ജീവിക്കുന്നുവെന്നല്ലേയുള്ളു ഒരു കല്യാണത്തിന്റെ
ബന്ധനമൊന്നുമില്ലല്ലോ. വേണമെങ്കില് നിനക്കു പോകാം“. അയാളുടെ വാക്കുകളിലെ
ക്രൂരത അവളെ തളര്ത്തിയില്ല. ഇത്തരമൊരു വാചകം ഏതു നിമിഷവും പുറത്തു വരാന്
സാധ്യതയുണ്ട് എന്ന കാര്യം അവള് നേരത്തേ തന്നെ മനസ്സിലാക്കിയിരുന്നതാണ്. </span></span><br />
<span style="font-size: large;">
</span><br />
<span style="font-size: large;"><span class="font-size-4">“ഇനഫ്“ എന്നു പറയാന് തോന്നിയെങ്കിലും
പറഞ്ഞില്ല. പുതപ്പും തലയണയുമെടുത്ത് “ഗുഡ് നൈറ്റ്” എന്നു മാത്രം പറഞ്ഞ്
അവള് തന്റെ മുറിയിലേയ്ക്കു കയറി കട്ടിലിലേയ്ക്കു വീണു. </span></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><span class="font-size-4">അയാള് പുറകേ
വരുന്നുണ്ടായിരുന്നില്ല. രണ്ടു മിനിറ്റ് കണ്ണടച്ചു കിടന്ന ശേഷം എന്തോ
ഓര്ത്ത് അവള് പൊടുന്നനെ ചാടിയെഴുന്നേറ്റു. വാതില് ഉള്ളില് നിന്നും
ഭദ്രമായി പൂട്ടി.</span></span><br />
</div>
</div>
MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-85935498434206106032014-04-12T22:22:00.000+05:302014-04-12T22:22:32.444+05:30പൊതി മടല്<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSM0cVw4GnzKHnkeCIYxQKzL-2qxFzmlIQrVM5umKILZIfhHdGDiT6Lt_pmnMURIrwAqSQYiQzsgyIMRRyE5UoupWb8ZeP3_-Tj3MlRZOQs9BW9Soqmf8HjSVg-3T0NZeAgjMHErS8JSg/s1600/pothimadal-Title-4web.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSM0cVw4GnzKHnkeCIYxQKzL-2qxFzmlIQrVM5umKILZIfhHdGDiT6Lt_pmnMURIrwAqSQYiQzsgyIMRRyE5UoupWb8ZeP3_-Tj3MlRZOQs9BW9Soqmf8HjSVg-3T0NZeAgjMHErS8JSg/s1600/pothimadal-Title-4web.jpg" height="124" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: large;">തൊഴാനായി ഊഴവും കാത്തു നില്ക്കുന്നവരുടെ നിര കാളിയനെപ്പോലെ നീണ്ടു വളഞ്ഞു കിടക്കുന്നുണ്ടായിരുന്നു. വരിയില് നില്ക്കുന്നവരെയെല്ലാം വിഴുങ്ങി അനുനിമിഷം അതു പുളയുകയും നീളം വയ്ക്കുകയും ചെയ്തു കൊണ്ടിരുന്നു. അമ്പലത്തില് നിന്നും നാരായണീയത്തിന്റേയും, ചുറ്റുവട്ടത്തുള്ള കാസറ്റ് കടകളില് നിന്നും പുതിയതായിറങ്ങിയ ഭക്തിഗാനങ്ങളുടേയും സമ്മിശ്ര സ്വര പടലങ്ങള് വരിയില് നില്ക്കുന്നവരുടെ മനസ്സിലേക്ക് മത്സരിച്ച് വ്യാപിച്ചുകൊണ്ടിരുന്നു. </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">“എന്നു വന്നാലും ഇവിടെ തിരക്കോടു തിരക്കു തന്നെ. എത്ര നേരം നില്ക്കണമാവോ?“ മരുമകളുടേതാണ് ആത്മഗതം. ഉണ്ണിക്കുട്ടന് മകന്റെ തോളില് കിടന്നുറങ്ങുകയാണ്. വര്ഷങ്ങള്ക്കു മുമ്പ് മകനേയും കൊണ്ട് ഭര്ത്താവിന്റെ കൂടെ ഇവിടെ വന്നിരുന്ന കാര്യം അവര് ഓര്ത്തു പോയി. അന്നിത്ര തിരക്കൊന്നുമുണ്ടായിരുന്നില്ല. അവനും അന്നിതേ പോലെ തന്നെ ഉറക്കത്തിലായിരുന്നു. ഉണര്ത്താന് ശ്രമിച്ചപ്പോഴൊക്കെ അവന് കരഞ്ഞു. അന്നവന് തന്റെ തോളിലായിരുന്നെന്ന കാര്യം അവര് സ്നേഹത്തോടെ ഓര്ത്തു. അവന്റെ കൊച്ചു ശരീരത്തിന്റെ ചൂട് ഇപ്പോഴും ദേഹത്ത് തങ്ങി നില്ക്കുന്നതു പോലെ.</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">വളരെ നേരത്തെ കാത്തിരുപ്പിനു ശേഷമായിരുന്നു നടയിലെത്താനായത്. അടി തെറ്റി വീണു പോകുമെന്നും, തിരക്കില്പ്പെട്ട് ശ്വാസം മുട്ടുമെന്നുമൊക്കെ ഇടയ്ക്കിടെ തോന്നിയിരുന്നു. ബലവാന്മാര് പലരും തിക്കിത്തിരക്കി മുന്നോട്ടു പോയി. മണിയടികള്ക്കും, മന്ത്രങ്ങള്ക്കും, പ്രാര്ത്ഥനകള്ക്കും മീതേ “വേഗം വേഗം” എന്ന് ഒച്ചയിട്ട് നടയില് നിന്നും ഭക്തരെ തള്ളിമാറ്റുന്ന ക്ഷേത്രജോലിക്കാരുടെ ശബ്ദമായിരുന്നു ഏറ്റവും ഉറക്കെ മുഴങ്ങിക്കൊണ്ടിരുന്നത്. ഉച്ചഭാഷിണിയിലൂടെ “കള്ളന്മാരെ സൂക്ഷിക്കുക” എന്ന നിരന്തരമായ അറിയിപ്പുകള് വന്നു കൊണ്ടിരുന്നപ്പോള് അവര് കയ്യിലുണ്ടായിരുന്ന തൂവാലപ്പൊതി നെഞ്ചോടു ചേര്ത്തു പിടിച്ചു. </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">തിരക്കിനിടയിലൂടെ ഭഗവാന്റെ സ്വര്ണ്ണവിഗ്രഹം ഒരു മിന്നല് പോലെ മാത്രമേ കാണാന് കഴിഞ്ഞുള്ളു. “അമ്മൂമ്മേ ഒന്നു വേഗം... നടയടയ്ക്കാറായി” ജോലിക്കാരുടെ തീരെ മയമില്ലാത്ത സ്വരം അവരെ സങ്കടപ്പെടുത്തി. </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">തൊഴുതു കഴിഞ്ഞവരുടെ നിര വഴിപാടിനു ശീട്ടെടുക്കുന്ന സ്ഥലത്തിനടുത്തെത്തിയപ്പോള് അവര് പറഞ്ഞു - “മോനെ അമ്മയ്കൊരു നേര്ച്ചയുണ്ട്. നിന്നെ പ്രസവിക്കുന്ന സമയത്ത് മനസ്സില് നിരൂപിച്ചതാ. അച്ഛനുള്ള കാലത്ത് അത് നടത്താനായില്ല. ഈ കാലമത്രയും ഇവിടെ വരണമെന്നാഗ്രഹിച്ചതും ഇതിനു വേണ്ടീട്ടു തന്നെയാ”. മകന്റെ മുഖമാകെ കോടി ഒരു ചോദ്യചിന്ഹമാകുന്നത് അവര് ശ്രദ്ധിച്ചില്ല. കയ്യില് സൂക്ഷിച്ചു പിടിച്ചിരുന്ന തൂവാലപ്പൊതിയില് നിന്നും ശ്രദ്ധാപൂര്വ്വം മടക്കിവച്ചിരുന്ന നോട്ടുകളെടുത്ത് ഭക്തിപുരസ്സരം മകനു കൊടുത്ത് അവര് പറഞ്ഞു. - “നിനക്കു ദീര്ഘായുസ്സിനായി കദളിപ്പഴം കൊണ്ടൊരു തുലാഭാരം നേര്ന്നിട്ടുണ്ടമ്മ, അതു കഴിഞ്ഞ് കാശു തികയുകയാണെങ്കില് പൊതി മടല് കൊണ്ട് ഒന്നെനിക്കും“. </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">മകന്റെ മുഖം വിവര്ണ്ണമാകുന്നത് അവര് ശ്രദ്ധിച്ചില്ല. മകനും മരുമകളും ചേര്ന്നു നിന്ന് എന്തൊക്കെയോ അടക്കം പറയുന്നുണ്ടായിരുന്നു. “എന്തിനാ അമ്മേ പൊതി മടല് തുലാഭാരം?” മകന്റെ വിക്കിവിക്കിയുള്ള ചോദ്യം. “അതിനൊരു കാര്യം അമ്മേടെ മനസ്സിലുണ്ട്. പൊതിമടലിനു കാശു കുറവാ. എനിക്കതേ സാധിക്കൂ. ഭഗവാനിഷ്ടപ്പെട്ടെങ്കില് നടത്തിത്തരട്ടെ” അമ്മയുടെ നിഷ്കളങ്കമായ ഉത്തരത്തിനു മുന്നില് മകന് ഒരു നിമിഷം അന്ധാളിച്ചു നിന്നു. </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">തുലാഭാരം നടത്തുന്നിടത്തുമുണ്ടായിരുന്നു വന് തിരക്ക്. പഴം കൊണ്ടുള്ള തുലാഭാരം വേഗം കഴിഞ്ഞു. അവരുടെ കണ്ണുകള് നിറഞ്ഞു. മനസ്സു ലാഘവമാര്ന്നു. എന്റെ മക്കളെയും, കൊച്ചുമക്കളേയും, ബന്ധുക്കളേയുമെല്ലാം കാത്തു കൊള്ളണമേ ഭഗവാനേ - അവര് പ്രാര്ത്ഥിച്ചു. </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">“പൊതിമടലിനു കുറച്ചു സമയമെടുക്കും. ഇവിടെ മാറി നിന്നോളൂ” ജോലിക്കാരിലൊരാള് പറഞ്ഞു. മരുമകള് മകന്റെ ചെവിയില് എന്തോ മന്ത്രിച്ചു. “അമ്മേ ഞങ്ങളിപ്പം വരാം“ അവരുടെ ചുമലില് തൊട്ട് മകന് പറഞ്ഞു. “ഉണ്ണിക്കുട്ടനു മൂത്രമൊഴിക്കണമെന്നു തോന്നുന്നു. അമ്മയ്കെന്തായാലും കുറച്ചു സമയമെടുക്കുമല്ലോ”. ശരിയെന്ന അര്ത്ഥത്തില് അവര് തലയാട്ടിയപ്പോള് മകനും കുടുംബവും പുറത്തേയ്ക്കു കടന്നു. </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">ത്രാസിന്റെ തട്ടില് പൊതിമടലിന്റെ ഭാരം നിറയുമ്പോള് അവര് കണ്ണുകളടച്ച്, നെഞ്ചുരുകി പ്രാര്ത്ഥിച്ചു - “ഭഗവാനേ, ആര്ക്കും ഒരു ബുദ്ധിമുട്ടാകാതെ, രോഗങ്ങളും ദുരിതങ്ങളും തന്നു നരകിപ്പിക്കാതെ, എന്നെ മൂപ്പരുടെ അടുത്തേക്ക് എത്രയും വേഗം കൂട്ടിക്കൊണ്ടു പോകണേ”. ത്രാസിന്റെ തട്ടുയര്ന്നപ്പോള് ഒരു നിമിഷം ആകാശത്തിലെവിടെയോ ആണ് താന് നില്ക്കുന്നതെന്ന് തോന്നിപ്പോയി. ഭാരമെല്ലാം ഇല്ലാതായിരിക്കുന്നു. </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">തുലാഭാരം കഴിഞ്ഞു പുറത്തു വന്നപ്പോഴും തിരക്കു കുറഞ്ഞിരുന്നില്ല. മകനേയും മരുമകളേയും അടുത്തെങ്ങും കണ്ടില്ല. ഉണ്ണിക്കുട്ടനു വല്ലതും വാങ്ങിക്കൊടുക്കുവാന് പോയതായിരിക്കും. ശരീരത്തിനു വല്ലാത്ത തളര്ച്ച തോന്നി. രാവിലെ തൊട്ട് ഒന്നും കഴിക്കാത്തതല്ലേ? കണ്ണിനൊരു മങ്ങല് പോലെ. എന്തെങ്കിലും കുടിക്കണമായിരുന്നു. ഒന്നു മൂത്രമൊഴിക്കണമായിരുന്നു. ഏതായാലും മകന് വരട്ടെ. അവര് അടുത്തു കണ്ട തൂണിനോട് ചേര്ന്നുള്ള ഇരിപ്പിടത്തിലിരുന്നു. ഇവിടെയായിരിക്കും സൌകര്യം. മകന് അന്വേഷിച്ചു വരുമ്പോള് കണ്ടില്ലെങ്കില് അവനു വേവലാതിയാകും. </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">ഇരുന്ന ഇരിപ്പില് തളര്ന്നുറങ്ങിപ്പോയത് അവര് അറിഞ്ഞില്ല. അമ്പലത്തിലെ കാവല്ക്കാരനെന്നു തോന്നിപ്പിക്കുന്ന ഒരാളുടെ ശബ്ദമാണ് ഉണര്ത്തിയത്. “അമ്മൂമ്മേ, കൊറേ നേരമായല്ലോ ഇവിടെ ഇരിക്കുന്നേ? കൂടെ ആരുമില്ലേ?” </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">അവര് ഞെട്ടിയെഴുന്നേറ്റു. “ഉണ്ടല്ലോ. മോനും മരുമോളും ഉണ്ണിക്കുട്ടനുമുണ്ട്” </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">“എന്നിട്ടെവിടെ?” - കാവല്ക്കാരന്റെ ചോദ്യം. അവരുടെ തളര്ന്ന കണ്ണുകള് നാലുപാടും തിരഞ്ഞു. </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">“ഇവിടെത്തന്നെ കാണും. കുട്ടിയെ മൂത്രമൊഴിപ്പിക്കുവാന് കൊണ്ടു പോയതാ” - അവര് വാക്കുകള്ക്കായി തപ്പി. അപ്പോഴേയ്ക്കും കുറച്ചു പേര് അവരുടെ ചുറ്റും കൂടിക്കഴിഞ്ഞിരുന്നു. </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">“മണിക്കൂറുകളായി നിങ്ങളിവിടെയിരിക്കുന്നു. മൂത്രമൊഴിപ്പിക്കുവാന് പോയ ആള്ക്കാര് മുങ്ങിക്കാണും” - കൂട്ടത്തിലൊരാള് ഇതെല്ലാം സാധാരണ സംഭവിക്കാറുള്ള ഒരു കാര്യമാണെന്ന പോലെ നിസ്സാരമായി പറഞ്ഞു.</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">“നിങ്ങളിനി പുറത്തേക്ക് പോകണം. ഇന്നിതു പത്താമത്തെ കേസാ” - കാവല്ക്കാരന്റെ സ്വരം കനക്കുവാന് തുടങ്ങി. </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">അതു കേള്ക്കാതെ അവരുടെ മിഴികളപ്പോഴും ആള്ക്കൂട്ടത്തിനുള്ളില് നിന്നും ഏതു നിമിഷവും വന്നേക്കാവുന്ന മകന്റെ മുഖം തിരഞ്ഞു കൊണ്ടിരുന്നു. </span><br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEim39Ks2ATSdT7KqkLsKReX2z8QPX0bPIx-Janu3pb1fAk3j7GjMzwkqMCIIYhzVoGjx7b3cDvFneqt3DLFsZvF8awqQtd2-8OEL36BgobW4wcnBPVUODm0xCXRjcvd7w9yYTry_ExR84g/s1600/sasneham+cover4web.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; display: inline !important; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEim39Ks2ATSdT7KqkLsKReX2z8QPX0bPIx-Janu3pb1fAk3j7GjMzwkqMCIIYhzVoGjx7b3cDvFneqt3DLFsZvF8awqQtd2-8OEL36BgobW4wcnBPVUODm0xCXRjcvd7w9yYTry_ExR84g/s1600/sasneham+cover4web.jpg" height="81" width="200" /></a><br />
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #0000ee;"><u> </u></span>4PM NEWS-ന്റെ ‘സസ്നേഹം ആഴ്ചപ്പതിപ്പില് 10-04-2014-നു പ്രസിദ്ധീകരിച്ചത്. <a href="http://www.4pmnews.com/">www.4pmnews.com</a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitNAdQMFS6JRyg2gsb8cpUiWTpl8IP_RLXNYpr78wghl64wVzZ7D-GsBWXnN9ox-FGuCOpvmCxNi-xW_zQZRtw5Vph-2dlsZ_SPbol7B2M_OH-86N-WyTRXHTPbyc9lampf6JwQkVhkpc/s1600/pothimadal.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitNAdQMFS6JRyg2gsb8cpUiWTpl8IP_RLXNYpr78wghl64wVzZ7D-GsBWXnN9ox-FGuCOpvmCxNi-xW_zQZRtw5Vph-2dlsZ_SPbol7B2M_OH-86N-WyTRXHTPbyc9lampf6JwQkVhkpc/s1600/pothimadal.jpg" height="232" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #0000ee;"><u><br /></u></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
</div>
MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-43610131152610070292014-01-07T23:05:00.000+05:302014-01-07T23:10:25.464+05:30ഒരു പെണ്കുഞ്ഞു ജനിക്കുമ്പോള്<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" style="display: inline;">
<br /></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidKIifaF0KZcXGF26fSjYL4Ni_vWDt-l5asbejPax2_AQ_pRN-yyPpCexmt2eSV2mHdhnNGqV2wF9uox4HCmWJ7097ejdLdFGUDJqlr_RN5Ubw_Fxds3jqYjmW7iS1LQVclBVVs-exZAE/s1600/oru+penkunju.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidKIifaF0KZcXGF26fSjYL4Ni_vWDt-l5asbejPax2_AQ_pRN-yyPpCexmt2eSV2mHdhnNGqV2wF9uox4HCmWJ7097ejdLdFGUDJqlr_RN5Ubw_Fxds3jqYjmW7iS1LQVclBVVs-exZAE/s1600/oru+penkunju.jpg" height="55" width="320" /></a></div>
<div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" style="display: inline;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" style="display: inline;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" style="display: inline;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" style="display: inline;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" style="display: inline;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
</div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_52cc3850455937416919781" style="display: inline;">
<span style="color: red; font-size: x-large;">ഒ</span><span style="font-size: large;">രു പെണ്കുഞ്ഞു ജനിക്കുമ്പോള്</span><br />
<span style="font-size: large;">ഒരച്ഛന് അച്ഛനല്ലാതാവുന്നുവോ?</span><span class="text_exposed_show" style="display: inline;"><span style="font-size: large;"><br />ജനാലയിലൂടെ നീണ്ടു വന്ന<br />വെളിച്ചത്തിന്റെ വിരല്,<br />ആരുമറിയാതെ<br />വാതില് തുറന്നെത്തിയ കാറ്റ്,<br />മുകളില് നിന്നും<br />ഉമ്മറത്തേയ്ക്കു പാളി നോക്കുന്ന<br />ആകാശത്തിന്റെ മിഴികള്,<br />എല്ലാം ഒരച്ഛനെ<br />അച്ഛനല്ലാതാക്കുന്നുവോ?<br /><br />ഡോക്റ്റര്<br />അദ്ധ്യാപകന്<br />അയല്ക്കാരന്<br />അകന്ന ബന്ധുക്കള്<br />എല്ലാവരും<br />എന്തിനാണവളെയിത്ര പുന്നാരിക്കുന്നത്?<br />സമ്മാനങ്ങളും, ആടയാഭരണങ്ങളും<br />എന്തിനാണവളെ തേടി വരുന്നത്?<br /><br />നിരത്തിലൂടെ പോയൊരു സൈക്കിള്<br />പടിക്കല് നിന്നു ബെല്ലടിച്ചുവോ?<br />പാഞ്ഞു വന്നൊരു മോട്ടോര് ബൈക്ക്<br />വീടടുത്തപ്പോള് വേഗം കുറച്ചുവോ?<br />തെക്കു വടക്കോടുന്ന ലൈന്ബസ്സുകള്<br />തെക്കിനിയിലേയ്ക്കു മിഴികളെറിഞ്ഞുവോ?<br />പതുങ്ങി വന്നൊരോട്ടോ<br />മതിലിനോടെന്തോ അടക്കം പറഞ്ഞുവോ?<br />കറുത്ത ചില്ലിട്ടൊരു കാര് മെല്ലെ വന്ന്<br />പിന് വാതില് തുറന്നു കാത്തു നിന്നുവോ?<br /><br /><br />പഴുതുകളില്ലാത്ത മുറിയിലടച്ചിട്ടും<br />സൈബര്ക്കരങ്ങളവളെ തേടിപ്പിടിച്ചുവോ<br />രാവേറവേ,<br />മോബയില് ഫോണിന്റെ വാതിലുകള് തുറന്ന്<br />അവളെവിടേക്കൊക്കെയോ<br />ഇറങ്ങിപ്പോവുകയും<br />പുലരാറാവുമ്പോള് ഉറക്കച്ചടവോടെ<br />തിരിച്ചു കയറുകയും ചെയ്തുവോ?<br /><br />എല്ലാ ബന്ധനങ്ങളും ഭേതിച്ച്<br />അവളുടെ ഉയിരും ഉടലും<br />പുറത്തേക്കൊഴുകുമ്പോള്<br />ഒരു തോക്ക്<br />രണ്ടു വെടിയുണ്ടകള്<br />ഒന്ന് വീടിനു പുറത്ത്<br />അവളെ പീഡിപ്പിച്ചവന്റെ<br />നെറ്റി പിളര്ന്ന്<br />മറ്റേത് വീടിനകത്ത്<br />അവള് തലചായ്ച്ചു വളര്ന്ന<br />അച്ഛന്റെ വിരിമാറു പിളര്ന്ന്<br /><br />ഒരു പെണ് കുഞ്ഞു ജനിക്കുമ്പോള്<br />ഒരച്ഛന് അച്ഛനല്ലാതാവുന്നുവോ?</span><br /><br /><i><span style="font-size: x-small;">(4PM ന്യൂസില് - ജനുവരി 2-ന് പ്രസിദ്ധീകരിച്ചത്)</span></i><br /><br /><a href="http://www.4pmnews.com/index.aspx?issue=02-jan-2014&page=33" rel="nofollow nofollow" style="color: #3b5998; cursor: pointer; text-decoration: none;" target="_blank">http://www.4pmnews.com/<wbr></wbr><span class="word_break" style="display: inline-block;"></span>index.aspx?issue=02-jan-201<wbr></wbr><span class="word_break" style="display: inline-block;"></span>4&page=33</a></span></div>
<div class="fbPhotoPagesTagList" id="fbPhotoSnowliftPagesTagList" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 11px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 14.079999923706055px; orphans: auto; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;">
</div>
<div class="pts fbPhotoLegacyTagList" id="fbPhotoSnowliftLegacyTagList" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 11px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: 14.079999923706055px; orphans: auto; padding-top: 5px; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;">
<div>
</div>
</div>
<span aria-live="polite" class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"type":45,"tn":"*G"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" style="background-color: white; color: #333333; display: inline; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 18px; outline: none; width: auto;" tabindex="0"><span class="hasCaption"></span></span><br />
<div class="fbPhotosPhotoOwnerButtons stat_elem" id="fbPhotoSnowliftOwnerButtons" style="background-color: white; color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 11px; line-height: 20px;">
<span class="uiButtonGroup mtm mbl uiButtonGroupOverlay" id="u_jsonp_61_l" style="-webkit-background-clip: padding-box; -webkit-box-shadow: rgba(0, 0, 0, 0.0980392) 0px 1px 0px; border-bottom-left-radius: 3px; border-bottom-right-radius: 3px; border-top-left-radius: 3px; border-top-right-radius: 3px; border: 1px solid rgba(0, 0, 0, 0.34902); display: inline-block; margin-bottom: 20px; margin-top: 10px; padding: 0px; white-space: nowrap;"><span class="firstItem uiButtonGroupItem buttonItem" style="border-bottom-color: rgba(0, 0, 0, 0.14902); border-left-width: 0px; border-right-color: rgba(0, 0, 0, 0.14902); border-top-color: rgba(0, 0, 0, 0.14902); display: inline-block; vertical-align: top;"><a class="fbPhotosPhotoActionsTag taggingOff photosTruncatingUIButton uiButton uiButtonOverlay" href="https://www.facebook.com/photo.php?fbid=606167452766033&set=gm.563291900431228&type=1&theater#" id="u_jsonp_61_m" role="button" style="-webkit-background-clip: padding-box; -webkit-box-shadow: none; background-color: transparent; background-image: url(https://fbstatic-a.akamaihd.net/rsrc.php/v2/yo/r/1weAgyNGizi.png); background-position: 0px 0px; background-repeat: no-repeat no-repeat; background-size: auto; border-bottom-left-radius: 3px; border-bottom-right-radius: 0px; border-top-left-radius: 3px; border-top-right-radius: 0px; border: 1px solid transparent; color: #3b5998; cursor: pointer; display: inline-block; font-weight: bold; line-height: 13px; margin: -1px; max-width: 95px; min-width: 70px; overflow: hidden; padding: 4px 6px; text-align: center; text-decoration: none; text-overflow: ellipsis; vertical-align: top;"><i class="mrs img sp_exli40 sx_d1279f" style="background-image: url(https://fbstatic-a.akamaihd.net/rsrc.php/v2/yB/r/kRe1G8B8zAa.png); background-position: -180px -594px; background-repeat: no-repeat no-repeat; background-size: auto; display: inline-block; height: 14px; margin-bottom: -3px; margin-right: 5px; margin-top: 1px; overflow: hidden; vertical-align: top; width: 11px;"></i></a></span></span></div>
MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-52807574395423284542013-11-10T17:19:00.000+05:302013-11-10T17:29:53.744+05:30ചെറുകവിതകള്<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj82aD9lnELhh7RhZ7ot0IYmy6hWPUOIW9Qv48xcicp7-iGR_dPa3lHs5-MY5a5eAzBubJ3a0JAAOwcS8MggGsQFOdMm4h5JN8KE29T-kHELYEUywEFVMAZVvVBieZ_GZ5y0Qeg-1TSCyE/s1600/cherukavithakal-1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj82aD9lnELhh7RhZ7ot0IYmy6hWPUOIW9Qv48xcicp7-iGR_dPa3lHs5-MY5a5eAzBubJ3a0JAAOwcS8MggGsQFOdMm4h5JN8KE29T-kHELYEUywEFVMAZVvVBieZ_GZ5y0Qeg-1TSCyE/s640/cherukavithakal-1.jpg" width="262" /></a></div>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;"><br /></b>
<b style="color: red; font-size: x-large;">കവിത:</b><br />
<span style="font-size: large;">കരളില് നിന്നും </span><br />
<span style="font-size: large;">വിരലിലൂടൊരു </span><br />
<span style="font-size: large;">വരിയായൊഴുകി </span><br />
<span style="font-size: large;">പുഴയായൊടുവില് </span><br />
<span style="font-size: large;">സാഗരമായതു കവിത</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="color: red; font-size: large;"><b>ജീവിതം:</b></span><br />
<span style="font-size: large;">"ജനിച്ചു, ജീവിച്ചു, മരിച്ചു" </span><br />
<span style="font-size: large;">ഒരു വരിയിലൊരു </span><br />
<span style="font-size: large;">ജീവിതം</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="color: red; font-size: large;"><b>കടല്:</b></span><br />
<span style="font-size: large;">പെണ്ണായതിനാലാവാം, </span><br />
<span style="font-size: large;">ഇളകിച്ചിരിക്കുമ്പോഴും </span><br />
<span style="font-size: large;">കടലിലിത്ര കണ്ണുനീര്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="color: red; font-size: large;"><b>നീളം:</b></span><br />
<span style="font-size: large;">തലവരയുടെ </span><br />
<span style="font-size: large;">നീളമളക്കാന് </span><br />
<span style="font-size: large;">ടേപ്പുണ്ടാരുടെ </span><br />
<span style="font-size: large;">കയ്യില്?</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="color: red; font-size: large;"><b>കള്ളം:</b></span><br />
<span style="font-size: large;">‘കള്ള’ മെന്ന </span><br />
<span style="font-size: large;">രണ്ടക്ഷരത്തിന്നുള്ളില് </span><br />
<span style="font-size: large;">എത്രയെല്ലാ-</span><br />
<span style="font-size: large;">മൊളിപ്പിച്ചു വച്ചു നാം? </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="color: red; font-size: large;"><b>വേനല്:</b></span><br />
<span style="font-size: large;">വരണ്ട തണ്ണീര്ത്തടങ്ങളെയോര്ത്ത് </span><br />
<span style="font-size: large;">കണ്ണീര് പൊഴിക്കാതെ, </span><br />
<span style="font-size: large;">കണ്ണീര്ത്തടങ്ങളും വരളുന്ന </span><br />
<span style="font-size: large;">കാലം വരും</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="color: red; font-size: large;"><b>ചാനല്:</b></span><br />
<span style="font-size: large;">പാടേ തുറക്കുന്നു </span><br />
<span style="font-size: large;">ചാനല്പ്പെട്ടികള്, </span><br />
<span style="font-size: large;">പീഡനത്തിന്റെ </span><br />
<span style="font-size: large;">പീതവാതായനം </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="color: red; font-size: large;"><b>പകല്:</b></span><br />
<span style="font-size: large;">പെരുവഴിയിലലസമായ് </span><br />
<span style="font-size: large;">വീണു കിടക്കുന്നു, </span><br />
<span style="font-size: large;">പകലിന് </span><br />
<span style="font-size: large;">ചേലാഞ്ചലം.</span><span style="font-size: large;"></span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">---</span><br />
<i>ഗള്ഫ് മാധ്യമം (ബഹറിന് എഡിഷന്) സര്ഗ്ഗവേദിയില്</i><br />
<i>പ്രസിദ്ധീകരിച്ചത് (10/11/2013)</i>MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-29117327392932626462013-10-19T21:27:00.000+05:302013-10-19T21:27:33.080+05:30കപ്പിത്താന് <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgx6m0h3Azk4HIBi1NFeR9CFAhPjPy3PqnrrNhF_wGRrn9iMMAzjQ6mRpKPgTmwWsi_mLXRMfc_TcU-czeTRFURAIa7gYOuAxRQ2uZOuk3Po6AFO0K1bFJSUwAFuOlceoi7djSEEDSx0BI/s1600/kappithan+-+title.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="414" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgx6m0h3Azk4HIBi1NFeR9CFAhPjPy3PqnrrNhF_wGRrn9iMMAzjQ6mRpKPgTmwWsi_mLXRMfc_TcU-czeTRFURAIa7gYOuAxRQ2uZOuk3Po6AFO0K1bFJSUwAFuOlceoi7djSEEDSx0BI/s640/kappithan+-+title.jpg" width="640" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><b>സ</b></span>ന്ധ്യ കനത്തു. ഇരുട്ട് പരക്കാന് തുടങ്ങിയിട്ടുണ്ട്. കരയിലെ വിളക്കുകളുടെ പ്രതിഫലനങ്ങള് കടലില് ‘ഹോളി’ കളിക്കുന്നുണ്ട്.<br />
<br />
ബോട്ടിന്റെ അകത്ത് ശീതീകരിച്ച കിടപ്പു മുറിയില് മുതലാളിയും ഈയിടെയായി അയാള്ക്കു കിട്ടിയ ഇംഗ്ലീഷുകാരിയായ കൂട്ടുകാരിയുമുണ്ട്. പുറത്തു വരാന് ഇനി കുറേ സമയമെടുക്കുമായിരിക്കും. ഒന്നും ചെയ്യാനില്ലാത്തതു കൊണ്ട് ബോട്ടിന്റെ ഡെക്കില് നിന്ന് അയാള് ചൂണ്ടയില് ഇര കൊരുത്ത് പതുക്കെ ചുഴറ്റി എറിഞ്ഞു. ചൂണ്ടയില് മീന് കൊത്തുന്നതും നോക്കി അയാള് വെറുതെ ഇരുന്നു.<br />
<br />
വാരാന്ത്യ അവധി ദിനങ്ങളായ വെള്ളിയാഴ്ചകള് തിരക്കുള്ള ദിവസങ്ങളാണ്. ആഴചയില് ആറു ദിവസവും അനങ്ങാതെ കിടക്കുന്ന മുതലാളിയുടെ ആഡംബര ബോട്ടിന് ജീവന് വയ്ക്കുന്നത് അന്നാണ്. മറീനയില് നിന്നും മദ്യക്കുപ്പികളും ഭക്ഷണപ്പൊതികളും കയറ്റിയാണ് ബോട്ട് ഉല്ലാസത്തോടെ കടലിനെ വട്ടമിടാനിറങ്ങുന്നത്. ചുറ്റിത്തിരിഞ്ഞ് ആഘോഷങ്ങള് കഴിഞ്ഞ് തിരിച്ചെത്തുമ്പോഴേക്കും മുതലാളിയുടെ മൂഡ് നല്ലതാണെങ്കില് കൈയില് ചിലപ്പോള് കുറച്ചു ദിനാറുകള് വീണിരിക്കും. <br />
<br />
ഇംഗ്ലീഷുകാരി മാഡം വളരെ ദയാലുവാണ്. പോകുമ്പോള് ചുരുങ്ങിയതൊരു 10 ദിനാറെങ്കിലും കയ്യില് വച്ചു തരാതിരിക്കില്ല. മുതലാളി സ്നേഹം തീരെയില്ലാത്ത മനുഷ്യന്. എപ്പോഴും സ്വന്തം കാര്യം മാത്രം നോക്കുന്ന മുതാളിത്തത്തിന്റെ പ്രതീകം അഹന്തയുടെ മൂര്ത്തീരൂപം എന്നീ വിശേഷണങ്ങളെല്ലാം നന്നായി യോജിക്കും. വല്ലപ്പോഴും ഒന്നു ചിരിച്ചു കാണുന്നത് തന്നെ ബോട്ടില് വരുന്ന സമയത്താണെന്നതാണ് ഒരാശ്വാസം.<br />
<br />
മാഡത്തിന്റേതാണെങ്കിലോ എപ്പോഴും പുഞ്ചിരിച്ചു കൊണ്ടിരിക്കുന്ന പ്രസാദാത്മകമായ മുഖം. നല്ല ഐശ്വര്യമുള്ള സ്ത്രീ. സ്നേഹത്തോടെ മാത്രമേ സംസാരിക്കൂ. വെറുതേയിരിക്കുമ്പോഴെല്ലാം അയാളെപ്പറ്റിയും, ഭാര്യയെപ്പറ്റിയും, കൊച്ചു മകളെപ്പറ്റിയുമെല്ലാം ഓരോന്നു ചോദിച്ചു കൊണ്ടിരിക്കും. അപ്പോഴെല്ലാം അയാളില് സ്നേഹം കടലോളം നിറയും. അയാളുടെ ഉത്തരങ്ങളില് വേലിയേറ്റങ്ങളും വേലിയിറക്കങ്ങളുമുണ്ടാകും. <br />
<br />
ഇന്ത്യയുമായി അവര്ക്കുണ്ടായിരുന്നെന്നു പറയപ്പെടുന്ന ബന്ധമാകാം ഒരു പക്ഷെ ഇന്ത്യക്കാരോട് അവര്ക്കൊരു അടുപ്പം തോന്നിപ്പിക്കുവാന് കാരണം. മാഡത്തിന്റെ പൂര്വ്വികര്ക്ക് ഇന്ത്യയില് ടീ എസ്റ്റേറ്റുകളും, ഓഫീസുകളും, ബംഗ്ലാവുകളും ഒക്കെ ഉണ്ടായിരുന്നെന്ന് അവര് പല വട്ടം പറഞ്ഞിട്ടുണ്ട്. സ്വന്തം കഥകള് പറയുന്നതിനിടയില് മുതലാളിയുടെ സ്നേഹമില്ലായ്മയെക്കുറിച്ചു പറയാനും അവര് ഈയിടെയായി സമയം കാണാറുണ്ട്. പല പല വെപ്പാട്ടികളില് ഒരാള് എന്നതിലുപരി, ഒരു ജീവിത പങ്കാളി എന്ന സ്ഥാനം അയാളിതു വരെ നല്കിയിട്ടില്ല എന്ന കാര്യം അവര് തെല്ലു പരിഭവത്തോടെ പറയുമ്പോള് അയാള്ക്കതൊരു പുതുമയായി തോന്നിയില്ല. അവര്ക്കിങ്ങനെ തുടരാനാവില്ലെന്നും, മറ്റൊരു പുരുഷനുമായി ഇഷ്ടത്തിലാണെന്നും, താമസിയാതെ ഇവിടെ നിന്നും തിരിച്ചു പോകുമെന്നും അവര് പറഞ്ഞത് അയാളെ തെല്ലു ദു:ഖിപ്പിക്കാതിരുന്നില്ല. മുതലാളിയോടിക്കാര്യം അടുത്തു തന്നെ പറയുമെന്നും അപ്പോളൊരു സീന് നിനക്കു കാണാമെന്നും അവര് കളിയോടെ പറഞ്ഞത് കുറച്ചു ദിവസങ്ങള്ക്കു മുമ്പാണ്. മാഡം നല്ലവളാണ്, നന്നായി വരട്ടെ എന്നയാള് മനസ്സു കൊണ്ട് ആശിച്ചു.<br />
<br />
ബെഡ് റൂമിന്റെ വാതില് തുറക്കുന്ന ശബ്ദമാണ് അതു വരെയുണ്ടായിരുന്ന നിശ്ശബ്ദതയുടെ ചൂണ്ടയില് കുരുങ്ങി അയാള്ക്കടുത്തേക്കെത്തിയത്. അകത്തു നിന്നും പാതി കാലിയായ ബിയര് ബോട്ടിലുമായി മുതലാളി പൊടുന്നനേ ഡെക്കിലേക്കെത്തിയപ്പോള് അയാള് വിനയാന്വിതനായി. കയ്യിലിരുന്ന മാല്ബറോ സിഗരറ്റ് ആഞ്ഞാഞ്ഞു വലിച്ചു കൊണ്ടിരുന്ന മുതലാളിയുടെ മുഖഭാവത്തില് എന്തോ ഒരു പന്തികേടിന്റെ പുകച്ചുരുളുകള് അയാള് ദര്ശിച്ചു. സംശയം അസ്ഥാനത്തല്ലെന്നു സ്ഥിരീകരിച്ചു കൊണ്ട് പെട്ടെന്നാണ് അഴിഞ്ഞുലഞ്ഞ മുടിയും അലസമായി വാരിയുടുത്ത ഗൌണുമായി മാഡം ഒരു കൊടുങ്കാറ്റു പോലെ പുറത്തേക്ക് വന്നത്. ഇതു വരെ കണ്ടിട്ടില്ലാത്ത ഒരു മുഖമായിരുന്നു അപ്പോള് മാഡത്തിന്. കടലിലെ വെള്ളത്തെ മുഴുവന് തിളപ്പിക്കുവാനുള്ള കോപം അവരുടെ കണ്ണുകളില് എരിയുന്നുണ്ടായിരുന്നെന്നു തോന്നി.<br />
<br />
‘യൂ സണ് ഓഫ് എ ബിച്ച് - ’ പുറത്തേയ്ക്കു വന്ന ഉടനേ മുതലാളിയുടെ നേര്ക്കു നേര് നിന്ന് മാഡം ആക്രോശിച്ചു. കലിയടങ്ങാതെ മാഡത്തിന്റെ കൈപ്പത്തി മുതലാളിയുടെ കവിളില് പല വട്ടം വീണു. അപ്രതീക്ഷിതമായുണ്ടായ അടിയുടെ ആഘാതത്തില് മുതലാളി ഒന്നുലഞ്ഞു. ബിയര് കുപ്പി താഴെ വീണു തകര്ന്ന് അതില് നിന്നും പുറത്തേക്കൊഴുകിയ ദ്രാവകം അശുഭകരമായി പതഞ്ഞു. അടുത്ത നിമിഷത്തില് ബാലന്സ് വീണ്ടെടുത്ത് മുതലാളി മാഡത്തിനെ എല്ലാ ശക്തിയുമുപയോഗിച്ച് ബോട്ടിന്റെ വശത്തെ കൈവരിയുടേ അടുത്തേക്ക് ആഞ്ഞു തള്ളിയതും മാഡം ബോട്ടിന്റെ അറ്റത്തെത്തിയതും ഒരുമിച്ചായിരുന്നു. ബോട്ടിന്റെ കൈവരിയില് പിടിച്ചു നില്ക്കാനുള്ള മാഡത്തിന്റെ ശ്രമത്തെ മുതലാളി നിഷ്പ്രഭമാക്കിയതും, അടുത്ത ഒരു തള്ളലില് ബലമില്ലാത്ത അവരുടെ ശരീരം കടലിലേക്കു പതിച്ചതും ഒരു നിമിഷം കൊണ്ടു കഴിഞ്ഞു.<br />
<br />
‘അയ്യോ‘ എന്നൊരു തിരമാല അയാളുടെ തൊണ്ടയില് നിന്നും ഉച്ചത്തില് പുറത്തു ചാടി.<br />
<br />
“യൂ ഷട്ടപ്പ്” - എന്ന അലര്ച്ചയോടെ മുതലാളിയുടെ കൈപ്പത്തി അയാളുടെ കരണത്തെ ഉലച്ചു. കണ്ണുകളില് അപ്രതീക്ഷിതമായ കടല്ക്ഷോഭങ്ങള് ഇളകി. തലക്കുള്ളില് ഉരുവം കൊണ്ട ചുഴികള് അയാളുടെ ബോധത്തെ കറക്കി.<br />
<br />
എന്തു ചെയ്യണമെന്നറിയാതെ പരിഭ്രമിച്ചു നില്ക്കുന്ന അയാളെ നോക്കി മുതലാളി അലറി. “വേശ്യയാണവള്. പുലയാടിച്ചി, പോയി ത്തുലയട്ടെ. നീ ബോട്ട് തിരിക്ക്”.<br />
<br />
“മുതലാളീ, അവരു ചത്തു പോകും” - എവിടെ നിന്നാണ് തനിക്ക് വാക്കുകള് കിട്ടിയതെന്ന് അയാളറിഞ്ഞില്ല.<br />
<br />
വെള്ളത്തില് കിടന്ന് കൈകാലുകളിട്ടടിക്കുന്ന മാഡത്തിനെ നോക്കി അയാള് പരിഭ്രാന്തനായി. കൂള് ബോക്സില് നിന്നും തണുത്ത മറ്റൊരു ബിയര് കൂടി എടുത്തു തുറന്ന് ഒരു കവിള് അകത്താക്കി മുതലാളി ബോട്ടിന്റെ കൈവരിയിലേക്കു ചെന്നു. ബാക്കിയുണ്ടായിരുന്ന ബിയര് മുഴുവന് വെള്ളത്തിലേക്കൊഴിച്ചു. മുങ്ങിക്കൊണ്ടിരിക്കുന്ന മാഡത്തിനു നേരെ കൈകള് വീശിക്കൊണ്ട് പക നിറഞ്ഞ നിഗൂഢമായൊരാനന്ദത്തോടെ അയാള് മുരണ്ടു “ഗുഡ് ബൈ”.<br />
<br />
അനങ്ങാന് വയ്യാതെ അയാള് തരിച്ചു നില്ക്കുമ്പോള് മുതലാളി ബോട്ടു തിരിച്ചു. കനത്ത ഇരുട്ടില് മാഡത്തിന്റെ ചലനങ്ങള്ക്കെന്തു സംഭവിച്ചു എന്ന് തിരിച്ചറിയാന് പോലും കഴിഞ്ഞില്ല. കടലിനെയും ആകാശത്തേയും തമ്മില് ബന്ധിപ്പിക്കുന്ന ഇരുട്ടിനെ കീറി മുറിച്ച് ഈര്ഷ്യയോടെ ബോട്ട് നീങ്ങിക്കൊണ്ടിരുന്നു.<br />
<br />
മുതലാളിയുടെ മുഖം തുടുത്തു ചുവന്നിരുന്നു. കഴുത്തില് ഞരമ്പുകള് വലിഞ്ഞു മുറുകി നിന്നു. ഏതു നിമിഷവും ആ ഞരമ്പുകള് പൊട്ടാമെന്നും കുത്തിയൊലിക്കുന്നൊരു നദി പോലെ അതൊഴുകിച്ചേര്ന്ന് കടല് ചുവന്നു പോയേക്കാമെന്നും അയാള് ഭയപ്പെട്ടു.<br />
<br />
“എല്ലാത്തിനേയും ഞാന് കാണിച്ചു കൊടുക്കാം. എന്റെ കാശു മുഴുവന് തിന്നു തീര്ത്തിട്ടിപ്പോള് അവള് കല്യാണം കഴിക്കാന് പോകുന്നെന്ന്. എന്റെ കൂടെ കിടക്കാന് അവള്ക്ക് മനസ്സില്ലെന്ന്. കാണിച്ചു കൊടുക്കാം. ഈ ഞാന് ആരാണെന്ന് അവളേയും അവളുടെ മറ്റവനേയും കാണിച്ചു കൊടുക്കാം. “ധ്ഫൂ.......”<br />
<br />
അയാള് ശക്തിയായി ഡാഷ് ബോര്ഡിലേക്ക് കാറിത്തുപ്പി. ധ്ഫൂ...., ധ്ഫൂ, ധ്ഫൂ - ഇടത്തും വലത്തും വശങ്ങളിലേക്കും എല്ലാം അയാള് ഒരു ഭ്രാന്തനെപ്പോലെ തുപ്പാന് തുടങ്ങി. മുതലാളി അങ്ങിനെയാണ്. തന്റെ ദേഷ്യം മുഴുവന് അറിയിക്കുന്നത് തുപ്പലു കൊണ്ടാണ്. ദേഷ്യം വരുമ്പോള് മുന്നിലുള്ള ആളുടെ മുഖത്തേക്കു തന്നെ നീട്ടിയാണ് തുപ്പുക. മുതലാളിയുടെ തുപ്പലില് നിന്നൊരു പങ്ക് അയാളുടെ മുഖത്തും വന്നു വീണു. അയാള്ക്കറച്ചു. ശരീരം മുഴുവന് ആ തുപ്പലിലേക്ക് ചുരുങ്ങിപ്പോകുന്നതു പോലെ. ഉള്ളില് നിന്നും ഒരു ഛര്ദ്ദില് പൊന്തി വന്നതിനെ അയാള് അമര്ത്തി.<br />
<br />
ബോട്ടിന്റെ വേഗം അടിക്കടി കൂടിക്കൊണ്ടിരുന്നു.ബിയര് മാത്രമല്ല, മുതലാളി ഡ്രഗ്സും എടുത്തിട്ടുണ്ടെന്നയാള്ക്കു തോന്നി. ഡ്രഗ്സ് എടുക്കുമ്പോഴാണ് അയാളിത്ര വയലന്റായി കണ്ടിട്ടുള്ളത്. മുറിവേറ്റ മൃഗത്തിന്റെ ഹിംസ വാസനകള് മുഴുവന് മുതലാളിയിലേക്ക് കുറുകി നിറഞ്ഞതു പോലെ. ഇതെന്തിനുള്ള ഭാവമാണ്. അയാളുടെ ഉള്ളു പരിഭ്രാന്തമായി. എന്നും തിരിച്ചു പോകാറുള്ള മറീനയിലേക്കല്ല, തിരകളുടെ കൂറ്റന് ദംഷ്ട്രങ്ങള് കാവല് നില്ക്കുന്ന കടലിന്റെ പെരുവായിലേക്കാണ് ബോട്ടു കുതിക്കുന്നത് എന്ന് ചങ്കിടിപ്പോടെ അയാള് മനസ്സിലാക്കി..... എന്തിലോ ഇടിച്ച് ബോട്ടൊന്നുലഞ്ഞെങ്കിലും മുതലാളി ഒന്നും അറിഞ്ഞ മട്ടില്ല. മൂര്ച്ചയുള്ളൊരു കത്തി പോലെ തിരകളെ മുറിച്ച് ബോട്ട് മുന്നോട്ടു തന്നെ പോയിക്കൊണ്ടിരുന്നു.<br />
<br />
പെട്ടെന്നുയര്ന്നു പൊന്തിയ ഒരു തിര പോലെയാണ് സുബൈദയുടേയും, കുഞ്ഞാമിനയുടെയും മുഖങ്ങള് ഓര്മ്മയിലേക്കലച്ചെത്തിയത്.<br />
<br />
“ഉപ്പ ഇനി പോകണ്ട. ഉപ്പ പോയാല് വരില്ല” - നാട്ടില് നിന്നും തിരിക്കുന്നതിന്റെ തലേന്നുള്ള കുഞ്ഞാമിനയുടെ കരച്ചിലിപ്പോഴും കാതില് മുഴങ്ങുന്നുണ്ട്.<br />
<br />
“ഉപ്പം വേഗം വരും കുഞ്ഞാമിനൂ” അവളെ സമാധാനിപ്പിക്കുവാന് ശ്രമിച്ചു കൊണ്ട് കുഞ്ഞാമിനയുടെ നനഞ്ഞ കണ്ണുകള് അയാള് കൈലേസു കൊണ്ട് ഒപ്പി. കൈലേസു നനഞ്ഞ് കുതിര്ന്നിട്ടും കണ്ണീരൊഴുകിക്കൊണ്ടിരുന്നു. അവളുടെ മിഴികളിലെ സങ്കടക്കയങ്ങളുടെ നോക്കെത്താത്ത ആഴം അയാളെ വല്ലാതെ നോവിപ്പിച്ചു.<br />
<br />
‘നീ ഉപ്പായെ വിഷമിപ്പിക്കതെ കുഞ്ഞാമിനൂ. ഉപ്പ വരും. അന്നെ വലുതാക്കി കെട്ടിച്ചു കൊടുക്കാനല്ലെ ഉപ്പ പോണത്’“ - സുബൈദ മോളോടു പറയുന്നു.<br />
<br />
“എന്നെ കെട്ടിക്കണ്ട. ഉപ്പ പോകണ്ടാ. ഇവിടെത്തന്നെ ണ്ടായിര്ന്നാ മതി” - കുഞ്ഞാമിന ശാഠ്യക്കാരിയാണ്. ശാഠ്യം തേങ്ങലുകളുടെ ഉഞ്ഞാലില് ഉറക്കത്തിലേക്ക് മെല്ലെയാടി. കരഞ്ഞുറങ്ങുന്ന കുഞ്ഞാമിനയുടെ മുഖം ഇതു വരെ ഒരനക്കവും തട്ടാതെ മനസ്സിലുണ്ട്. <br />
<br />
എല്ലാ മുഖങ്ങളേയും കീറി മുറിച്ച്, എല്ലാ സ്വരങ്ങളേയും വിഴുങ്ങി ബോട്ട് നീങ്ങി. കലിയടങ്ങാതെ തുപ്പിക്കൊണ്ടിരിക്കുകയാണ് മുതലാളി. ബിയര് ബോട്ടിലുകള് പല്ലുകൊണ്ട് കടിച്ചു തുറന്ന് നുരയൊഴുകുന്ന ബിയര് അയാളുടെ വായിലൂടെയും ദേഹത്തു കൂടെയും ഒലിച്ചിറങ്ങിക്കൊണ്ടിരുന്നു. നിര്ലോഭം വാരിപ്പൂശിയ വിലകൂടിയ പെര്ഫ്യൂമും ബിയറും കൂടിച്ചേര്ന്ന ഗന്ധം അയാളുടെ നാസികയെ ചുരണ്ടി.<br />
<br />
“പടച്ചോനേ. ന്റെ കുഞ്ഞാമിനയ്ക്കു കൊടുത്ത വാക്കു പാലിക്കാന് ന്റെ ഉടലെങ്കിലും തിരിച്ചു തരണേ.”<br />
<br />
മുട്ടിന്മേല് നിന്ന് കറുത്ത ആകാശത്തിന്റെ നിഗൂഢതയിലേക്ക് നോക്കി കൈകളുയര്ത്തി അയാള് വേദനയോടെ പ്രാര്ത്ഥിച്ചു. ..<br />
<br />
ബോട്ട് വീണ്ടുമെന്തിലോ ശക്തിയായിടിച്ചു. ആകാശം ഒരു ചില്ലു പോലെ ചിന്നിച്ചിതറിയെന്നയാള്ക്കു തോന്നി. ദിക്കുകളിലെല്ലാം കറുപ്പു നിറം പടര്ന്നു.<br />
<br />
“കപ്പിത്താനേ“ -<br />
<br />
സുബൈദ പതുക്കെ ചെവിയില് മന്ത്രിച്ചുവോ. സുബൈദയല്ല, കടലാണ്. ആര്ത്തിരമ്പുന്ന, തിരകളുടെ കരുത്താല് വരിഞ്ഞു പിടിക്കുന്ന, ചെവി കടിക്കുന്ന, കൊഞ്ചുന്ന കടല്.<br />
<br />
“എന്തിനാ ഈ ജീവിതം കപ്പിത്താനേ. ങ്ങളൊറ്റയ്ക്കവിടേം, ഞാനും കുഞ്ഞാമിനേം ഒറ്റയ്ക്കിവിടേം. ഒരുമിപ്പിച്ച് താമസിപ്പിക്കാനിഷ്ടല്ല്യായിരിക്കും അല്ലേ പടച്ചോനിക്ക്”.<br />
<br />
ശൈത്യത്തോടൊപ്പം വന്നു ചേരുന്ന കടല്ക്കാക്കകള്. അവറ്റകളെ കാണുമ്പോഴെല്ലാം എന്തു കൊണ്ടോ സുബൈദയെ ഓര്ക്കാറുള്ളത് അവളോടു പറയണോ. <br />
<br />
“ങ്ങള് കടലീക്കൂടെ ബോട്ടോടിപ്പിക്കുമ്പോ എന്നെ ഓര്ക്കാറുണ്ടാ കപ്പിത്താനേ”<br />
<br />
“അന്നെ എന്തിനാ ഓര്ക്കണേ, നിക്ക് ബേറെ പണീല്ലെ? വെള്ളാരം കല്ല് പോലുള്ള എന്തോരം അറബിച്ചികളും, വെള്ളക്കാരികളുമാ ഇവിടെ”<br />
<br />
അയാള് അവളെ ചൊടിപ്പിക്കാനായി പറഞ്ഞു.<br />
<br />
“ആയിക്കോ ആയിക്കോ അറബിച്ച്യേളേം കെട്ടി അവിടെ ഒട്ടകം മാതിരി കൂടിക്കോ. കൊന്നും കളയും ഞാന്, ചത്തു പോയാലും ന്റെ പ്രേതം വന്ന് ങ്ങടെ കൊരക്കിന് പിടിക്കും.”<br />
<br />
അയാള് അതു കേട്ട് പൊട്ടിച്ചിരിച്ചു. തിരകള് അയാളെ പൊടുന്നനെ കെട്ടിപ്പിടിക്കാന് തുടങ്ങിയത് എങ്ങിനെയെന്ന് അയാളറിഞ്ഞില്ല. അയാള് സുബൈദയുടെ മടിത്തട്ടിലായിരുന്നല്ലോ. സുബൈദയുടെ സ്നേഹം തിരകളുടെ വിരലുകളായി അയാളുടെ മേനിയില് ഒഴുകി നടന്നു. അയാളുടെ ഉടല് ഉരുകി ജലമായി. രണ്ടു കടലുകള് ഒന്നാകുന്നതു പോലെ.<br />
<br />
“കപ്പിത്താനേ“<br />
<br />
സുബൈദയുടെ മൃദുവായ സ്വരം എവിടെ നിന്നാണ് വരുന്നത്. ഉടലിലാകെ വല്ലാത്ത നീറ്റല്. വായില് ഉപ്പു വെള്ളത്തിന്റെയും ചോരയുടേയും സമ്മിശ്ര രസം.<br />
<br />
പടച്ചോനേ, ഇതെവിടെയാണ് ? ബോട്ടും മുതലാളിയും എവിടെ? തളര്ന്ന കാലുകള് കൊണ്ട് തുഴഞ്ഞു നില്ക്കാന് പാടു പെട്ടു. ഇരുട്ടില് ഒന്നും കാണാന് വയ്യ. കരയെവിടെയാണ്? ശരീരം തണുത്തിരിക്കുന്നു. ശക്തിയെല്ലാം ചോര്ന്നു പോയതു പോലെ. സുബൈദാ .....കുഞ്ഞാമിനാ ... അയാള് എല്ലാ ശക്തിയും സംഭരിച്ച് വിളിച്ചു. എന്നാല് തൊണ്ടയില് നിന്നും പുറത്തു വരാനുള്ള ശക്തി അയാളുടെ സ്വരത്തിനുണ്ടായിരുന്നില്ല.<br />
<br />
--<br />
<i>ഗള്ഫ് തേജസ് - ബലിപ്പെരുന്നാള് സപ്ലിമെന്റില് (15 ഒക്ടോബര് 2013 ചൊവ്വ) പ്രസിദ്ധീകരിച്ചത്.</i><br />
<i>ചിത്രീകരണത്തിന് ഗള്ഫ് തേജസിനോട് കടപ്പാട്.</i><br />
<br />MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-25762798976067786302013-05-18T15:32:00.000+05:302013-05-18T15:32:25.491+05:30 പ്രാര്ത്ഥനകള്<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP1vnjYSs9J_O16qVQUnhjivHgKGvQHbEaktPkj6bgz9htP1kMJNJHOpRCNU1Wz5TkW9mmYQ1juF0PzkKQVZZQZIFZZCI1_VXelm-6928HLwMPNPAhoX8qEB_KM36zNTjaDyJ9-xED89w/s1600/prarthanakal+title.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; display: inline !important; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="43" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP1vnjYSs9J_O16qVQUnhjivHgKGvQHbEaktPkj6bgz9htP1kMJNJHOpRCNU1Wz5TkW9mmYQ1juF0PzkKQVZZQZIFZZCI1_VXelm-6928HLwMPNPAhoX8qEB_KM36zNTjaDyJ9-xED89w/s200/prarthanakal+title.jpg" width="200" /></a><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">നേരം ഇരുട്ടി</span><br />
<span style="font-size: large;">സ്കൂളില് നിന്നും കുട്ടികളെയും </span><br />
<span style="font-size: large;">കൂട്ടി വരാറുള്ള അവരുടെ</span><br />
<span style="font-size: large;">അച്ഛന്റെ സ്കൂട്ടര്</span><br />
<span style="font-size: large;">ഇനിയും </span><br />
<span style="font-size: large;">മടങ്ങിയെത്തിയില്ലല്ലോ എന്ന് </span><br />
<span style="font-size: large;">വഴിയിലേക്ക് മിഴി വീശി</span><br />
<span style="font-size: large;">ഒരു തിരിനാളം</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">കൊച്ചു സ്കൂട്ടറിനെ</span><br />
<span style="font-size: large;">തുറിച്ചു നോക്കിക്കൊണ്ടാണ്</span><br />
<span style="font-size: large;">ട്രിപ്പറുകളും, ട്രക്കുകളും</span><br />
<span style="font-size: large;">ബസ്സുകളുമെല്ലാം</span><br />
<span style="font-size: large;">നെട്ടോട്ടം പായുന്നത്</span><br />
<span style="font-size: large;">നേര്ക്കു നേര് ചീറിപ്പാഞ്ഞു വന്ന്</span><br />
<span style="font-size: large;">മാറിപ്പോകുമ്പോഴെല്ലാം</span><br />
<span style="font-size: large;">“നിനക്കു ഞാന് വച്ചിട്ടുണ്ട്”</span><br />
<span style="font-size: large;">എന്ന ഭാവമാണവറ്റകള്ക്ക്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">പാവം സ്കൂട്ടര്,</span><br />
<span style="font-size: large;">എല്ലാ ചൂഴ്ന്നു നോട്ടങ്ങളേയും</span><br />
<span style="font-size: large;">ആക്രോശങ്ങളേയും</span><br />
<span style="font-size: large;">ഉരസലുകളേയും</span><br />
<span style="font-size: large;">സഹിച്ച്</span><br />
<span style="font-size: large;">അടക്കിപ്പിടിച്ച</span><br />
<span style="font-size: large;">ശ്വാസം പോലെയാണ്</span><br />
<span style="font-size: large;">നിരത്തിലൂടെയുള്ള</span><br />
<span style="font-size: large;">അതിന്റെ ബ്ലേഡു യാത്ര </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">തന്നില് ജീവനര്പ്പിച്ചിരിക്കുന്ന</span><br />
<span style="font-size: large;">ഒരച്ഛനേയും</span><br />
<span style="font-size: large;">രണ്ടു കൊച്ചു മക്കളേയും</span><br />
<span style="font-size: large;">അവരുടെ ചെറിയ ഭാവി </span><br />
<span style="font-size: large;">നിറച്ചു വച്ചിരിക്കുന്ന</span><br />
<span style="font-size: large;">വലിയ പുസ്തക സഞ്ചികളേയും</span><br />
<span style="font-size: large;">സൂക്ഷ്മതയോടെ കൊണ്ടുവന്ന്</span><br />
<span style="font-size: large;">പ്രാര്ത്ഥനകളുമായി</span><br />
<span style="font-size: large;">വീട്ടിലിരിക്കുന്ന തിരിനാളത്തിന്റെ </span><br />
<span style="font-size: large;">കൈകളില് </span><br />
<span style="font-size: large;">തിരിച്ചേല്പ്പിക്കേണ്ടതുണ്ടതിന്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">അച്ഛന്റെ പുറകില്</span><br />
<span style="font-size: large;">അള്ളിപ്പിടിച്ചിരിക്കുന്ന </span><br />
<span style="font-size: large;">കുട്ടികള്ക്കൊരു പക്ഷേ</span><br />
<span style="font-size: large;">അവരെന്നും കളിക്കുന്ന </span><br />
<span style="font-size: large;">കമ്പ്യൂട്ടര് ഗയിമുകള് പോലെ </span><br />
<span style="font-size: large;">ഇതൊക്കെ ഒരു</span><br />
<span style="font-size: large;">ഹരമായിരിക്കാം</span><br />
<span style="font-size: large;">ഇത്തരം ഒരു പാട്</span><br />
<span style="font-size: large;">റേയ്സുകളും ചേയ്സുകളുമാണല്ലോ</span><br />
<span style="font-size: large;">ജീവിതം മുഴുവന് </span><br />
<span style="font-size: large;">അവരെ കാത്തിരിക്കുന്നത്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">ഓരോ കൂട്ടിയിടിയില് നിന്നും</span><br />
<span style="font-size: large;">‘അയ്യോ’ യെന്നു തെന്നി മാറി</span><br />
<span style="font-size: large;">കഷ്ടിച്ചു</span><br />
<span style="font-size: large;">രക്ഷപ്പെട്ടു രക്ഷപ്പെട്ട്</span><br />
<span style="font-size: large;">സ്കൂട്ടറിന്റെ നെഞ്ചിടിപ്പ്</span><br />
<span style="font-size: large;">മുറ്റത്തു വന്നു നില്ക്കുന്നതു വരെ</span><br />
<span style="font-size: large;">കാറ്റില് പെട്ടതു പോലെ</span><br />
<span style="font-size: large;">ആടിയുലഞ്ഞു കൊണ്ടിരിക്കും</span><br />
<span style="font-size: large;">തിരിനാളം.</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">പോലീസിന്റെ കണ്ണു വെട്ടിച്ച്</span><br />
<span style="font-size: large;">ഉള്വഴിയിലേക്കു പാഞ്ഞൊരു ട്രിപ്പര്</span><br />
<span style="font-size: large;">പാവം സ്കൂട്ടറിനെ </span><br />
<span style="font-size: large;">ഇടിച്ചു വീഴ്ത്തിയെന്ന</span><br />
<span style="font-size: large;">വാര്ത്ത</span><br />
<span style="font-size: large;">വരാനിരിക്കുന്നൊരു ദിവസം</span><br />
<span style="font-size: large;">തിരിനാളത്തിനോട് </span><br />
<span style="font-size: large;">പറയാനിടയാക്കരുതേ</span><br />
<span style="font-size: large;">എന്നാണ്</span><br />
<span style="font-size: large;">ഇതിനെല്ലാം ദൃക്സാക്ഷിയായ</span><br />
<span style="font-size: large;">മൊബൈല് ഫോണെപ്പോഴും</span><br />
<span style="font-size: large;">തൊണ്ടയിടറി</span><br />
<span style="font-size: large;">പ്രാര്ത്ഥിച്ചു കൊണ്ടിരിക്കുന്നത്.</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijfkuu6xmSRHFb4Dlrwq05GuhCOGmYJ3lR05V9EPJ9cJ_AtzWPknuJy49gGuDtQVj18eoMcNZo9q-L6ILeKtOdiHG5tZ3W8y5vMmO4dFhFcHepuN7ik2HFkEgc72pR6nzzAVDhnqssa5I/s1600/prarthanakal+in+mazhavillu_Page_1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijfkuu6xmSRHFb4Dlrwq05GuhCOGmYJ3lR05V9EPJ9cJ_AtzWPknuJy49gGuDtQVj18eoMcNZo9q-L6ILeKtOdiHG5tZ3W8y5vMmO4dFhFcHepuN7ik2HFkEgc72pR6nzzAVDhnqssa5I/s320/prarthanakal+in+mazhavillu_Page_1.jpg" width="223" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaJfA1lJ4TsgjryRtno55zn29PqwT4yvM5LvK2JXyEqHcb1qxZsQeKgT8I_LqSDXh1iQepqOyMHajkncZqEbNAYqXWJ0HYiiKA1cE4BhOhxBvDVACsDxJ-c1TYwCVAVDIoeQiN4C1-6Dw/s1600/prarthanakal+in+mazhavillu_Page_2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaJfA1lJ4TsgjryRtno55zn29PqwT4yvM5LvK2JXyEqHcb1qxZsQeKgT8I_LqSDXh1iQepqOyMHajkncZqEbNAYqXWJ0HYiiKA1cE4BhOhxBvDVACsDxJ-c1TYwCVAVDIoeQiN4C1-6Dw/s320/prarthanakal+in+mazhavillu_Page_2.jpg" width="223" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<br />
<i><span style="color: red;">(<b>‘മ ഴ വി ല്ല് </b> -</span>ഇ-മാഗസിന് മേയ് ലക്കത്തില് പ്രസിദ്ധീകരിച്ചത് പേജ് 40-41) </i><span style="font-size: large;"> </span><br />
<div style="font-size: x-large;">
<br /></div>
<div style="font-size: x-large;">
<a href="http://www.mazhavill.com/">www.mazhavill.com</a></div>
<br />
MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-72535105783220895442013-05-08T17:17:00.000+05:302013-05-08T17:17:20.528+05:30വിറക്<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpwfNij2IeZICYRGQhbzLYiCuQxUrQiutK96ITmghklz4NyS2_k6s_dqnscmmPb_TcybJw8YjtbaRLGQP6OsTQm_yB1h6ttGaFl9g4mui_32gKjR_gHoMwqSEQsLfJsMMyXSFPbjXjSdc/s1600/virakaduppu+copy.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpwfNij2IeZICYRGQhbzLYiCuQxUrQiutK96ITmghklz4NyS2_k6s_dqnscmmPb_TcybJw8YjtbaRLGQP6OsTQm_yB1h6ttGaFl9g4mui_32gKjR_gHoMwqSEQsLfJsMMyXSFPbjXjSdc/s1600/virakaduppu+copy.jpg" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span><span style="font-size: large;"><br /><br /><br /></span>
<span style="font-size: large;">വിറക് , മണ്ണെണ്ണ, </span><br />
<span style="font-size: large;">പാചക വാതകം</span><br />
<span style="font-size: large;">ഈശ്വരാ</span><br />
<span style="font-size: large;">ഒന്നുമില്ലല്ലോ </span><br />
<span style="font-size: large;">അടുപ്പില് </span><br />
<span style="font-size: large;">തീക്കൂട്ടാന്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">ബാക്കിയുണ്ടായിരുന്ന </span><br />
<span style="font-size: large;">ഒരു പിടി അരി</span><br />
<span style="font-size: large;">സങ്കടങ്ങള് പോലെ</span><br />
<span style="font-size: large;">വേവാതെ </span><br />
<span style="font-size: large;">കുതിര്ന്ന്</span><br />
<span style="font-size: large;">കലത്തില്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">അതിവേഗ പാതകള്</span><br />
<span style="font-size: large;">മുറിച്ചു കടക്കാനാവാതെ </span><br />
<span style="font-size: large;">അപ്പുറം നില്ക്കയാണ്</span><br />
<span style="font-size: large;">സ്കൂളില് പോയ മക്കള്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">സിലിണ്ടര് വാങ്ങുവാന്</span><br />
<span style="font-size: large;">ഹൈവേ താണ്ടിയ </span><br />
<span style="font-size: large;">അവരുടെയച്ഛന്</span><br />
<span style="font-size: large;">വെളുത്ത കോടിയില്</span><br />
<span style="font-size: large;">വിറകു കൊള്ളിയായ്</span><br />
<span style="font-size: large;">തിരിച്ചു വന്നത്</span><br />
<span style="font-size: large;">മനസ്സിലിപ്പോഴും</span><br />
<span style="font-size: large;">എരിഞ്ഞു തീര്ന്നില്ല</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">അരി കുതിര്ന്നിട്ടും</span><br />
<span style="font-size: large;">വിറകു വന്നില്ലെന്ന്</span><br />
<span style="font-size: large;">കെറുവിക്കുന്നുണ്ടടുപ്പത്ത്</span><br />
<span style="font-size: large;">വയറു ചീര്ത്ത</span><br />
<span style="font-size: large;">മണ് കലം</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">അടുക്കളക്കോണിലിപ്പോഴും</span><br />
<span style="font-size: large;">വീര്പ്പടക്കിയിരിപ്പുണ്ട്</span><br />
<span style="font-size: large;">ഇന്ധനം വാങ്ങിയ</span><br />
<span style="font-size: large;">പഴയ പാട്ടകള്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">ഒന്നിച്ചവയെല്ലാം</span><br />
<span style="font-size: large;">തൂത്താല് കിട്ടണം</span><br />
<span style="font-size: large;">പച്ച കത്തിക്കുവാന്</span><br />
<span style="font-size: large;">ഇത്തിരി മണ്ണെണ്ണ</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">വിശന്നു വലഞ്ഞ്</span><br />
<span style="font-size: large;">മക്കളെത്തുമ്പോഴേക്കും</span><br />
<span style="font-size: large;">അരി വേവിക്കാനുള്ള</span><br />
<span style="font-size: large;">വിറകുണ്ടെന് ശരീരത്തില്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<i></i><br />
<i>4PM NEWS-ല് 22 May 2013-ല് പ്രസിദ്ധീകരിച്ചത്</i><br />
<i><a href="http://www.4pmnews.com/index.aspx?issue=02-may-2013&page=27">http://www.4pmnews.com/index.aspx?issue=02-may-2013&page=27</a></i><br />
<br />MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-7665535860831106772013-05-04T20:46:00.000+05:302013-05-04T20:46:39.642+05:30ഒഞ്ചിയത്തേയ്ക്കുള്ള ദൂരം<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6yBn7YhWyQahUeXEgxDxGpBmIpOHpzyLiVnR1j6GfXBZEiuNdT8T_EMQXOv_P5jqM1h6JRSjCW3n620XsfQdsBI89SXsk-6swVFnFIOGtvQbm3eSyX4GcyFbTzR_hB6ZqU7gg62MFn6Y/s1600/tpchandrasekharan-001.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6yBn7YhWyQahUeXEgxDxGpBmIpOHpzyLiVnR1j6GfXBZEiuNdT8T_EMQXOv_P5jqM1h6JRSjCW3n620XsfQdsBI89SXsk-6swVFnFIOGtvQbm3eSyX4GcyFbTzR_hB6ZqU7gg62MFn6Y/s320/tpchandrasekharan-001.jpg" width="279" /></a><b><span style="font-family: MLB-TTAmbili; font-size: 18.0pt; mso-bidi-font-family: AnjaliOldLipi;"> </span></b><span lang="ML" style="color: red; font-family: AnjaliOldLipi; font-size: 28pt;">ഒഞ്ചിയത്തേയ്ക്കുള്ള</span><span lang="ML" style="color: red; font-family: AnjaliOldLipi; font-size: 48pt;">ദൂരം</span><br />
<div class="MsoNormal">
<br />
<span style="font-size: large;">ദൂരെയുള്ള നാടുകളില് നിന്നും</span><br />
<span style="font-size: large;">ഒഞ്ചിയത്തേയ്ക്കും, </span><br />
<span style="font-size: large;">ഓര്ക്കാട്ടേരിയിലേയ്ക്കുമൊക്കെ</span><br />
<span style="font-size: large;">ഒത്തിരി ദൂരമുണ്ടാകാം</span><br />
<span style="font-size: large;">ഭൂപടം നോക്കുമ്പോള്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">പക്ഷേ ഇന്നിപ്പോള് </span><br />
<span style="font-size: large;">ഈ പ്രദേശങ്ങളൊക്കെ</span><br />
<span style="font-size: large;">ചിരപരിചിതമെന്ന പോലെ</span><br />
<span style="font-size: large;">തൊട്ടടുത്തായി</span><br />
<span style="font-size: large;">ഓരോരുത്തരുടേയും</span><br />
<span style="font-size: large;">ഹൃത്തടത്തിലുണ്ട്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">ഒരു മനുഷ്യ മുഖത്തു നിന്നും</span><br />
<span style="font-size: large;">വെട്ടിയൊഴുക്കിയ</span><br />
<span style="font-size: large;">അമ്പത്തൊന്നു കൈവഴികളിലെ</span><br />
<span style="font-size: large;">രക്തപ്പശിമയാകാം</span><br />
<span style="font-size: large;">ദൂരെയുള്ള പ്രദേശങ്ങളെയെല്ലാം</span><br />
<span style="font-size: large;">ഇങ്ങനെ അടുപ്പിച്ചത്</span><br />
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi; font-size: 14.0pt; mso-hansi-font-family: "Times New Roman";"></span><br />
<div>
<span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi; font-size: 14.0pt; mso-hansi-font-family: "Times New Roman";"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-36523234668248094722013-04-13T14:28:00.001+05:302013-04-13T14:28:16.721+05:30കണി <br />
<span style="font-size: large;">വേനലിന്റെ വാള്ത്തലകള് </span><br />
<span style="font-size: large;">ഉയര്ന്നു താണതിനു ശേഷം</span><br />
<span style="font-size: large;">വിഷു ദിനമെത്തുമ്പോള്</span><br />
<span style="font-size: large;">കൊന്നപ്പൂക്കളൊക്കെ </span><br />
<span style="font-size: large;">നിറം മാറ്റി വാകപ്പൂക്കളായി</span><br />
<span style="font-size: large;">വിഷുപ്പക്ഷികള് </span><br />
<span style="font-size: large;">കൂട്ടത്തോടെ മൊഴി മാറ്റി</span><br />
<span style="font-size: large;">ഇപ്പോഴും പിടയുന്നുണ്ട് </span><br />
<span style="font-size: large;">കണിയില്</span><br />
<span style="font-size: large;">അമ്പത്തൊന്നു ചോരപ്പൂക്കള്</span><br />
MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-77564016019554475992013-03-22T13:41:00.000+05:302013-03-22T13:41:51.518+05:30ജലദിനം<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVHVAaLDoRW-2NvIVO0mSnRZzx7mdELSPbNZnBmk8MQehsjRXRuaoUvvlcWK_7yenOAR4k3bK3SgdgkBIm36R3dScyeMr9fajVxDsMa_DEC71k2RJj5SyOqutafefP6iEMINwcNYvgmZs/s1600/WATER.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVHVAaLDoRW-2NvIVO0mSnRZzx7mdELSPbNZnBmk8MQehsjRXRuaoUvvlcWK_7yenOAR4k3bK3SgdgkBIm36R3dScyeMr9fajVxDsMa_DEC71k2RJj5SyOqutafefP6iEMINwcNYvgmZs/s200/WATER.jpg" width="155" /></a><span style="font-size: large;"><br /></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">തണ്ണീര്ത്തടത്തിന്റെ</span><br />
<span style="font-size: large;">വരണ്ട ചുണ്ടിലേക്ക്</span><br />
<span style="font-size: large;">രണ്ടു തുള്ളി </span><br />
<span style="font-size: large;">കണ്ണുനീരിറ്റിക്കവേ</span><br />
<span style="font-size: large;">തണ്ണീര്ത്തടം പറഞ്ഞു</span><br />
<span style="font-size: large;">വേണ്ട മക്കളേ</span><br />
<span style="font-size: large;">കാത്തു വച്ചോളൂ</span><br />
<span style="font-size: large;">കണ്ണീര്ത്തടങ്ങളും </span><br />
<span style="font-size: large;">വരളുന്നൊരു </span><br />
<span style="font-size: large;">കാലം വരും</span><br />
<br />
<br />
<br />
MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-56952883799345500112013-03-14T11:16:00.000+05:302013-11-19T22:01:18.825+05:30വികസനം<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBWFCXaTKb_7lEhA5SsXnjk7XWInJLWCc1UMWF09MffegWKQ8BFgyw046QwivfnW7e2E6_IfMW3nZtHaiIb1JPmlSrjAtEolUiGdiWnJqSMZhTFfWfx8jGEfG9rXVX7V7LkVtUBWssB0Y/s1600/vikasanam.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="313" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBWFCXaTKb_7lEhA5SsXnjk7XWInJLWCc1UMWF09MffegWKQ8BFgyw046QwivfnW7e2E6_IfMW3nZtHaiIb1JPmlSrjAtEolUiGdiWnJqSMZhTFfWfx8jGEfG9rXVX7V7LkVtUBWssB0Y/s320/vikasanam.jpg" width="320" /></a><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">ഏതോ വിപത്തിന് </span><br />
<span style="font-size: large;">വിനാശ 'സൈറന്’ പോലെ</span><br />
<span style="font-size: large;">വ്യോമയാനങ്ങളിറങ്ങും </span><br />
<span style="font-size: large;">മുരള്ച്ചകള്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">കവലകള് തോറും </span><br />
<span style="font-size: large;">കുരുത്ത ‘റണ്വേ‘കളില്</span><br />
<span style="font-size: large;">പുതു പണക്കാരുടെ </span><br />
<span style="font-size: large;">പോക്കു വരത്തുകള് </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">ആര്ക്കൊക്കെയോ വേണ്ടി</span><br />
<span style="font-size: large;">അതിദ്രുതം വളരുന്നു</span><br />
<span style="font-size: large;">അതിവേഗ പാതകള്</span><br />
<span style="font-size: large;">ആകാശ </span><span style="font-size: large;"> </span><span style="font-size: large;">നഗരങ്ങള്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"></span>
<span style="font-size: large;">ശേഷിച്ച വനാന്തരേ</span><br />
<span style="font-size: large;">ശോഷിച്ച മൃഗരാജന്</span><br />
<span style="font-size: large;">പ്രജകള് നശിച്ചന് </span><br />
<span style="font-size: large;">പ്രകൃതി കൈ വിട്ടവന്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">രാജ്യം കവര്ന്ന് </span><br />
<span style="font-size: large;">ഭോജ്യം കവര്ന്ന്</span><br />
<span style="font-size: large;">മടകളില് നിന്നും </span><br />
<span style="font-size: large;">പുറത്താക്കപ്പെട്ടവന്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">കൂട്ടിനായൊപ്പം</span><br />
<span style="font-size: large;">കൂട്ടമില്ലാത്തവന്</span><br />
<span style="font-size: large;">വോട്ടു ബാങ്കല്ലാത്ത </span><br />
<span style="font-size: large;">നാട്ടു നോവായവന്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">മണ്ണും കവര്ന്ന്</span><br />
<span style="font-size: large;">വീടും കവര്ന്ന്</span><br />
<span style="font-size: large;">വികസനത്തിനായ് </span><br />
<span style="font-size: large;">കുടിയിറക്കപ്പെട്ടവന്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">യന്ത്രങ്ങള് വന്നു വന്ന-</span><br />
<span style="font-size: large;">വസാന വൃക്ഷത്തിന്</span><br />
<span style="font-size: large;">വക്ഷസ്സു ഛേദിച്ചു </span><br />
<span style="font-size: large;">കുരുതി മൊത്തും വരെ</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">വംശനാശത്തിന്റെ </span><br />
<span style="font-size: large;">പാശം കുരല് തേടി-</span><br />
<span style="font-size: large;">യെത്തും മുഹൂര്ത്തത്തെ </span><br />
<span style="font-size: large;">കാക്കുന്ന രണ്ടു പേര്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">പശിക്കും മൃഗത്തിനും</span><br />
<span style="font-size: large;">പനിക്കും ദരിദ്രനും</span><br />
<span style="font-size: large;">പങ്കു ചേര്ന്നാടാനൊ-</span><br />
<span style="font-size: large;">രവസാന ‘ഹംഗര് ഗെയിം’*</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">രക്ഷപ്പെടുന്നവന്</span><br />
<span style="font-size: large;">മൃഗമോ മനുഷ്യനോ</span><br />
<span style="font-size: large;">വ്യത്യാസമെന്തുണ്ട്</span><br />
<span style="font-size: large;">കളിയെജമാനര്ക്ക്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">വിജയിയായ് </span><span style="font-size: large;">വേച്ചു </span><br />
<span style="font-size: large;">വേച്ചെത്തുമുടലിനെ</span><br />
<span style="font-size: large;">വെടി വച്ചു വീഴ്ത്തിയോന്</span><br />
<span style="font-size: large;">വാഴ്ത്തപ്പെടുന്നവന്</span><span style="font-size: large;"></span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">അവസാന മൃഗത്തിനും </span><br />
<span style="font-size: large;">മരത്തിനും ദരിദ്രനും</span><br />
<span style="font-size: large;">ആചാരവെടിയുമായ് </span><br />
<span style="font-size: large;">അതിവേഗ വികസനം </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">ഒടുവിലീ കോണ്ക്രീറ്റി-</span><br />
<span style="font-size: large;">ലുരുവം കൊള്ളുന്നതോ</span><br />
<span style="font-size: large;">മഴമിഴി വരണ്ട </span><br />
<span style="font-size: large;">കിളികുലം മറന്ന</span><br />
<span style="font-size: large;">വികസനത്തിന് </span><br />
<span style="font-size: large;">ബലിച്ചോര കുരുപ്പിച്ച</span><br />
<span style="font-size: large;">കബന്ധ നിബിഡമാം </span><br />
<span style="font-size: large;">ഒരു വനാന്തരം</span><br />
<br />
<br />
(<i>* Hunger Game - novel by Suzanne Collins)</i><br />
<br />
- തര്ജ്ജനി - ഓണ്ലൈന് മാസിക മാര്ച്ച് 2013 ലക്കത്തില് പ്രസിദ്ധീകരിച്ചു.<br />
<a href="http://www.chintha.com/node/141565">http://www.chintha.com/node/141565</a>MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-39326158519603587272013-02-22T16:38:00.000+05:302013-02-22T16:38:19.383+05:30വില്ലന്മാര്<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgd1kXRTWik6C2CS-fCw_ssUND9UWViH0zUnfWZgxhVmFljLZQZQI1TzIUdAURxTMTYvj5rviNdfEqgPBVewAZ5TBIy6-59gRG9apg3IoD4QBVD01m-FPsEUMC2eBlceoD4e04gfhvXSdg/s1600/red+villainmar.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgd1kXRTWik6C2CS-fCw_ssUND9UWViH0zUnfWZgxhVmFljLZQZQI1TzIUdAURxTMTYvj5rviNdfEqgPBVewAZ5TBIy6-59gRG9apg3IoD4QBVD01m-FPsEUMC2eBlceoD4e04gfhvXSdg/s1600/red+villainmar.jpg" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">“അല്ല, ഇനി നീ എനിക്കെന്തു പേരിടും“ ?</span><br />
<span style="font-size: large;">തിരക്കഥയെഴുതാനിരിക്കുമ്പോള്</span><br />
<span style="font-size: large;">വില്ലന്റെ പരിഹാസം</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">ശങ്കയോടെ</span><br />
<span style="font-size: large;">ശ്വാസം പിടിച്ച്</span><br />
<span style="font-size: large;">ചോദ്യാസനത്തിലേയ്ക്കു</span><br />
<span style="font-size: large;">ചൂളുന്നു തൂലിക</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">അമ്പട വില്ലാ</span><br />
<span style="font-size: large;">ചിന്തയില് നിന്നു വിരിയും മുമ്പേ</span><br />
<span style="font-size: large;">ചിറകടിക്കുന്നുവോ</span><br />
<span style="font-size: large;">നിന്റെ വിശ്വരൂപം</span><br />
<span style="font-size: large;">എന്നു ചോദ്യിക്കാനാഞ്ഞൂ </span><br />
<span style="font-size: large;">എഴുത്തുകാരന്റെ മനം</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">അല്ലെങ്കില് വേണ്ട</span><br />
<span style="font-size: large;">ഇനി മുതല്</span><br />
<span style="font-size: large;">എല്ലാ തിരക്കഥകളും</span><br />
<span style="font-size: large;">വില്ലന്മാര് തന്നെ </span><br />
<span style="font-size: large;">തല്ലിക്കൂട്ടുന്നതായിരിക്കും</span><br />
<span style="font-size: large;">എന്ന തിരിച്ചറിവില്</span><br />
<span style="font-size: large;">പതുക്കെ ശ്വാസമഴിച്ച്</span><br />
<span style="font-size: large;">ശവാസനത്തിലേക്ക്</span><br />
<span style="font-size: large;">തളരുന്നൂ തൂലിക</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">വാങ്ക്, മണിയടി, നാമജപങ്ങള്</span><br />
<span style="font-size: large;">വില്ലനു കോറസ്സായി</span><br />
<span style="font-size: large;">പശ്ചാത്തലത്തില്</span><br />
<span style="font-size: large;">ഉച്ചസ്ഥായിയിലേക്ക്</span><br />
<br />
<br />
<i>21/2/2013 4PM സ്യൂസിന്റെ ‘എഴുത്തു പുര’ കോളത്തില് പ്രസിദ്ധീകരിച്ചത്</i><br />
<span style="font-size: large;"><a href="http://www.4pmnews.com/"> 4PM പ്രസ്സ് ഫോം</a></span><br />
<div>
<i><span style="font-size: x-small;">തലക്കെട്ട് ഡിസൈനിംഗിനു 4PM ന്യൂസിനോട് കടപ്പാട്</span></i></div>
MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-50646941652671605482013-01-23T20:50:00.001+05:302013-01-23T20:55:20.995+05:30ഇഷ്ടം<br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">‘എങ്ങോട്ടേയ്ക്കാണ് യാത്ര ?’ </span><br />
<span style="font-size: large;">എന്നവള്</span><br />
<span style="font-size: large;">‘ഇഷ്ടമുള്ളിടത്തേയ്ക്ക് ‘</span><br />
<span style="font-size: large;">എന്നയാള്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">അയാള്ക്കിഷ്ടമുള്ള</span><br />
<span style="font-size: large;">ഇടങ്ങള്</span><br />
<span style="font-size: large;">തന്നില്ത്തന്നെയാണല്ലോ</span><br />
<span style="font-size: large;">എന്ന സമാധാനത്തോടെ</span><br />
<span style="font-size: large;">അവള്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">അവള് പാവം</span><br />
<span style="font-size: large;">സമാധാനിച്ചു കൊള്ളട്ടെ</span><br />
<span style="font-size: large;">എന്ന ഗൂഡ സ്മിതത്തോടെ</span><br />
<span style="font-size: large;">അയാള്</span><br />
<br />MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-78378157859623972162012-12-29T12:15:00.000+05:302012-12-29T12:15:09.459+05:30ദില്ലിയിലെ പെണ്കുട്ടി<br />
<span style="font-size: large;">മൂടല് മഞ്ഞാല് ഉടല് മറച്ച് </span><br />
<span style="font-size: large;">ജനാലകളില് </span><br />
<span style="font-size: large;">കറുത്ത ഫിലിമൊട്ടിച്ച</span><br />
<span style="font-size: large;">ബസ്സുകള് പോലെ</span><br />
<span style="font-size: large;">ദുരൂഹതളാല് അകം മറച്ച്</span><br />
<span style="font-size: large;">ഡിസംബറിലെ ദില്ലി</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">ഇര നാവിലൊട്ടുമ്പോള്</span><br />
<span style="font-size: large;">ഉള്ളിലേക്കു വലിക്കുന്ന</span><br />
<span style="font-size: large;">ഓന്തിനെപ്പോലെ</span><br />
<span style="font-size: large;">സ്റ്റോപ്പുകളിലേയ്ക്കു വായ് തുറന്ന്</span><br />
<span style="font-size: large;">ദില്ലിയിലെ ബസ്സുകള് </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">ഒരു പെണ്കുട്ടിയെ </span><br />
<span style="font-size: large;">നിരത്തില് നിന്നും നക്കിയെടുത്ത്</span><br />
<span style="font-size: large;">വാതിലുകളടച്ച് </span><br />
<span style="font-size: large;">വിറളി പിടിച്ചത് പായുമ്പോള്</span><br />
<span style="font-size: large;">ഇരുമ്പു ദണ്ഡുകള് </span><br />
<span style="font-size: large;">യാത്രക്കാരിയുടെ മാംസത്തിലൂടെ</span><br />
<span style="font-size: large;">മരണ യാത്രയുടെ ടിക്കറ്റു കീറുന്നു</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">കടിച്ചു ചവച്ച ഒരു പെണ്ണുടലിനെ</span><br />
<span style="font-size: large;">ബസ്സു പുറത്തേക്കു തുപ്പുന്നു</span><br />
<span style="font-size: large;">ഉടലൊരു നിണച്ചാലായി</span><br />
<span style="font-size: large;">‘അമ്മേയെന്ന’ള്ളിപ്പിടിച്ച്</span><br />
<span style="font-size: large;">മണ്ണിലേക്ക് തളര്ന്നൊഴുകുന്നു</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">നിദ്രയില് ചുരുണ്ട് നിയമ പാലകര്</span><br />
<span style="font-size: large;">മിഴി വിഴുങ്ങിയ വഴി വിളക്കുകള്</span><br />
<span style="font-size: large;">എല്ലാം മറയ്ക്കുന്നൊരു കംബളമായി</span><br />
<span style="font-size: large;">ദില്ലിയെ പൊതിഞ്ഞ് മൂടല് മഞ്ഞ്</span><br />
<span style="font-size: large;">ഇന്ത്യയെപ്പൊതിഞ്ഞ് ദില്ലി</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">സീതയെപ്പോലെ</span><br />
<span style="font-size: large;">ഭൂമിയുടെ പിളര്പ്പിലേക്ക്</span><br />
<span style="font-size: large;">താനില്ലെന്ന് പൊരുതിയ</span><br />
<span style="font-size: large;">ദേഹത്തെ ഒടുവില് മരണവും </span><br />
<span style="font-size: large;">മൃഗീയമായ് കീഴടക്കിയപ്പോള്</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">അവളുടെ കരള് തപിച്ച തീപ്പൊരി</span><br />
<span style="font-size: large;">അഗ്നി വര്ഷമായ്</span><br />
<span style="font-size: large;">ദില്ലിക്കു മീതെ, ഇന്ത്യയ്ക്കു മീതെ</span><br />
<span style="font-size: large;">പുരുഷ മേല്ക്കോയ്മയുടെ</span><br />
<span style="font-size: large;">മൂടല് മഞ്ഞുരുകും വരെ</span><br />
<span style="font-size: large;">പതിച്ചു കൊണ്ടേയിരിക്കും</span><br />
<div>
<br /></div>
MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-6589263085638953507.post-91683760424555744952012-12-24T09:30:00.000+05:302012-12-24T09:30:02.265+05:30മാറാലകള്<img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6qmS_J0Nh6k4A_vPoK_LjtvVMTmK5Ts6ScA_n4sb2CrRfKheSSmYuRx605-3ODg0u2JSb_THxR_FTvY9LuvqmCyTZs_YucyLTxn1TBBQcr11XeSHCL0JqL00Fi_oEiJf_jw4a3Otf2J0/s200/maralakal+title.jpg" /><br />
<br />
<span style="font-size: large;">“ആരുംല്ല്യേ ബ്ടെ?”</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />പുറത്താരുടേയോ ശബ്ദം കേട്ടാണ് പാറുക്കുട്ട്യമ്മ വാതില് തുറന്നത്. പഴയ വാതിലാകയാല് തുറക്കാനിത്തിരി പാടുപെട്ടു. പുറത്ത് ഇരുട്ടിലേക്കു നോക്കി, വിളിച്ച ആളെ തിരിച്ചറിയാനാവാതെ പാറുക്കുട്ട്യമ്മ നിന്നു.<br /><br />“ആരാണാവോ ഈ അസമയത്ത്”?<br /><br />“ഇതെന്താ പാറുക്കുട്ട്യേ, എന്റെ ശബ്ദം കൂടി മറന്നോ നീയ്യ്?”<br /><br />“അയ്യോ, അച്ഛാ...മറന്നതല്ല, പെട്ടെന്ന് കേട്ടപ്പോ ഒരു സംഭ്രമം“ ശബ്ദം പാറുക്കുട്ടിയമ്മയുടെ തൊണ്ടയില്ത്തന്നെ ഉരുണ്ടു കളിച്ചു.<br /><br />“അച്ഛനെന്താ അവിടെത്തന്നെ നിന്നു കളഞ്ഞത്? കയറി വാ”<br /><br />“ഇവിടെത്തന്നെ നില്ക്കണതാ മോളേ സൌകര്യം“.<br /><br />മുറ്റത്തു നിന്നും കുളിര്മ്മയാര്ന്നൊരു കാറ്റ് മെല്ലെ പാറുക്കുട്ടിയമ്മയെ തഴുകി, നെറുകയില് ഉമ്മ വച്ചു. സ്നേഹത്തിന്റെ പറഞ്ഞറിയിക്കാനാവാത്ത ഒരു പരിമളം അവിടെ പരക്കുന്നത് അവരറിഞ്ഞു. അതിലേക്ക് സ്വയം മറന്ന് ലയിക്കുമ്പോഴേക്കും അച്ഛന്റെ ശബ്ദം ഒരു സ്വപ്നത്തിലെന്ന വണ്ണം കേട്ടു.<br /><br />“കുട്ടിക്കാലത്ത്, ഒറങ്ങണേനു മുന്ന്, നീയെന്റെ മുത്തം പിടിച്ചു മേടിക്കാറുണ്ടായിരുന്നത് ഓര്മ്മെണ്ടോ?”<br /><br />“പിന്നില്ല്യാതിരിക്ക്വോ അച്ഛാ? കണ്ണടയ്ക്കാന് പറഞ്ഞിട്ട് ഞാനച്ഛന്റെ ചെവി രണ്ടും പിടിക്കുമായിരുന്നതു കൂടി ഓര്മ്മെണ്ട് ”<br /><br />“വിടു കുട്ടീ, എനിക്ക് വേദനിക്കിണുണ്ട്ട്ടോ”<br /><br />അച്ഛന്റെ ശബ്ദം ഇപ്പോഴും പഴയതു പോലെത്തന്നെ. പാവാടയുടുത്ത കൊച്ചു കുട്ടിയായി പാറുക്കുട്ടി വാതില്ക്കല്ത്തന്നെ നിന്നു. അവളുടെ വിടര്ന്ന കുസൃതിക്കണ്ണുകളില് അച്ഛന് നിറഞ്ഞു നിന്നു.<br /><br />“നിന്റെ മക്കളാരെങ്കിലുമൊക്കെ വരാറായോ”? വീണ്ടും അച്ഛന്റെ ചോദ്യം. പാറുക്കുട്ടി പൊടുന്നനെ വൃദ്ധയായ പാറുക്കുട്ട്യമ്മയായി.<br /><br />“ധര്മ്മന് ഇന്നലെ ദുബായീന്ന് വിളിച്ചിരുന്നു. അധികം സംസാരിച്ചില്ല. അവനു ചോദിക്കാനൊന്നും ഇല്ലാത്തതു പോലെ. എന്റെ ഉള്ളില്ക്കിടന്നു വിങ്ങുന്നതൊക്കെ അവനോട് ഫോണിലൂടെ പറയാനാവ്വോ? വരുന്ന കാര്യം ഒന്നും പറഞ്ഞില്ല. ഇളയവന് അങ്ങ് അമേരിക്കയിലല്ലെ. അശ്വതി ഭര്ത്താവുമൊന്നിച്ച് ആസ്ട്രേലിയായിലും. രണ്ടു പേരും വിളി കൊറവാ”. </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">പറഞ്ഞു കഴിഞ്ഞപ്പോഴേക്കും രണ്ടു നീര്ത്തുള്ളികള് അവരുടെ കണ്ണുവെട്ടിച്ച് താഴെ വീണു.<br /><br />“നിനക്ക് ഓരോരുത്തരുടെ കൂടെ മാറി മാറി നിന്നു കൂടെ? ഇവിടെ എന്തിനാ ഈ വലിയ വീട്ടില് ഒറ്റയ്ക്ക്. പേടി കൂടാതെ ഒറങ്ങാന് പറ്റാത്തെ കാലമല്ലേ?”<br /><br />“അത് ശരിയാവില്ലച്ഛാ. എല്ലായിടത്തും പോയി, ആ പൂതീം തീര്ന്നു. ഇനി എങ്ങടും ഇല്ല. മ്മടെ വീട് തന്ന്യാ നല്ലത്. പിന്നെ മൂപ്പരും ഈ പുരയിടത്തില്ത്തന്നെയല്ലേ അച്ഛാ. അതോണ്ട് പേടി ഒട്ടും ഇല്ല. കണ്ണെടുക്കാതെ എന്നെ നോക്കി നിക്കണ്ണ്ടാവും ഏതു സമയത്തും”<br /><br />അവരറിയാതെ അവരുടെ തൊണ്ടയിടറി. കണ്ണുകള് വീടിന്റെ ഇടതു വശത്തേക്ക് പാഞ്ഞു. ഏതോ ഒരോര്മ്മ ഓടി വന്നതും അവരുടെ വരണ്ട മിഴികളെ നനച്ചു തിരിച്ചു പോയതും അവരറിഞ്ഞിരിക്കാനിടയില്ല.<br /><br />“നീയിനി പോയിക്കിടന്നോ. രാത്രി വെറുതേ തണുപ്പടിക്കണ്ടാ. അസുഖമായാല് ആരും നോക്കാനില്ലാത്തതാ. വാതിലടച്ചോളൂ, എനിക്കു പോകാനായി”<br /><br />ഇരുളിലൂടെ ശബ്ദത്തിന്റെ കാല്പാടുകള് അകന്നകന്നു പോകുമ്പോള് പാറുക്കുട്ട്യമ്മ കയ്യിലിരുന്ന അച്ഛന്റെ പഴയ ഫോട്ടോയില് മുഖം ചേര്ത്തു. പിന്നെ കട്ടിലിന്റെ തല ഭാഗത്ത് സ്റ്റൂളില് ഭംഗിയായി നിരത്തി വച്ച, ജീവിച്ചിരിക്കുന്നവരുടേയും, മരിച്ചുപോയവരുടേയും ഫോട്ടോകള്ക്കിടയില് ഒത്ത നടുവിലായി അതിനെ വീണ്ടും നിഷ്ടയോടെ പ്രതിഷ്ഠിച്ചു. </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">കട്ടിലില് നീണ്ടു നിവര്ന്ന് കിടക്കുമ്പോഴേയ്ക്കും അവരുടെ ഉള്ളില് പതിയിരുന്ന ഒരു നെടുവീര്പ്പ് തളര്ന്ന കയ്യുയര്ത്തി ബെഡ് ലാമ്പിന്റെ വെളിച്ചം കുറച്ചു. നാമജപങ്ങള് ചുണ്ടുകള്ക്കുള്ളിലേക്കു വലിഞ്ഞു. കണ്ണുകള് സാക്ഷയിട്ടു.<br /></span><br />
<span style="font-size: large;">ഗഹനമായൊരു ശൂന്യത പുതപ്പു പോലെ അവരെ മൂടി. പതുക്കെപ്പതുക്കെ അതാ വീടിനേയും, പറമ്പിനേയും, പിന്നെ അവിടെ തങ്ങി നിന്നിരുന്ന ശബ്ദത്തിന്റെ മാറാലകളേയും, സമയത്തിന്റെ മിടിപ്പുകളെയും വിഴുങ്ങി.</span><br /><br /><br /><br /><i>(ബഹറിനില് നിന്നുള്ള 4PM പ്രസ്സ് ഫോം, വ്യാഴം, ഡിസംബര് 20,2012-ല് പ്രസിദ്ധീകരിച്ചു. പേജ് 31 http://www.4pmnews.com)</i>MOHAN PUTHENCHIRA മോഹന് പുത്തന്ചിറ / THOONEERAMhttp://www.blogger.com/profile/00643085033582254257noreply@blogger.com21